Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Recenziók - Kiss Jenő: Mihályi nyolcszáz éves (Tóth László)

ARRABONA 37.1999. RECENZIÓK KISS JENŐ: MIHÁLYI NYOLCSZÁZ ÉVES (Hazánk könyvkiadó, Győr, 1998.145 oldal) Amikor kezembe vettem a közel másfélszáz oldalas, borítóján címert ábrázoló kiadványt, rögtön arra gondoltam, hogy egy alkotással bővült az újabban egyre szaporodó falutörténeti monográfiák népes családja. A főcím is ezt a meggyőződésemet erősítette meg: nyolcszáz éve annak, hogy Mihályi község neve először szerepelt írásban egy középkori latin nyelvű oklevélben. Tüzetesebb vizsgálódásaim után megállapíthattam, hogy nem egy hagyományos felfogást képviselő település- és táj történeti munkával van dolgunk, hanem egy újszerű szemléletet tükröző tudományos opus került az olvasó asztalára. Ez a kötet ebben a formájában elkerüli a pejoratív értelmű provincializmust és több tudományág eredményeit és metodikáját közvetlenül alkalmazza egy olyan "falutörténet" elkészítéséhez, amely méltóan megemlékezik egy ritka települési évfordulóról. Az alcím már pontosabban kifejezi a szerző eredeti, rejtett szándékát: "Nyelviművelődéstörténeti tallózások". Az alcím egyértelműsíti, hogy senki ne várjon itt "klasszikus" helytörténeti munkát; sokkal inkább egy harmincöt generáción át megélt "embertörténetet", a mindennapi élet, közösségi és egyéni szokásait, a falu és a rábaközi emberek gondolkodását, nyelvi sokszínűségét, a tájszavak árnyaltságát és "zamatát" tapasztalja. Ebben a kontextusban a történetiség elve feloldódik, könnyeddé válik, a kronológiai rendre épülő szerkezetnek itt nincs akkora jelentősége, mint a hagyományos felfogásban az események és történések leírásának. Ráadásul ez a kötet jól dokumentált adatközlőkre épít, így e felmenő generációk között maximum a dédszülők emlékezetét vehette igénybe. Az időfaktornak csak a 19. század első felétől van értelme a dűlőnevek, a tájszavak, a név- és falucsúfolók alaki és tartalmi változásainak regisztrálásában. "A mihályi nyelvjárás a nyugati magyar nyelvjárási régióba, azon belül a rábaközibe tartozik" - nyilatkozza a szerző. E tájékon nem pusztított a tatár és a török, nem került sor idegen náció betelepítésére, nyugalomban és viszonylag érintetlenül teltek el az évszázadok, emiatt az itt élők megőrizték szokásaikat és nyelvük eredeti, ősi sajátosságait. Pais Dezső nyelvtörténész szerint a Rábaköz "az egyik legtörzsökösebb magyarságú, legsajátosabb magyar nyelvjárású vidék". E kötetben arra vállalkozik a szerző, hogy bemutassa a mihályi nyelvjárást a maga összetettségében és sokszínűségében, érintve a történettudomány és a néprajz különböző területeit. De ne vágjunk mindjárt a dolgok közepébe! Kezdjük az oklevélen szereplő évszámmal: 1198-as esztendő körül nincs semmi bizonytalanság, az adat támadhatatlan, mert leírva szerepel egy középkori diplomatikai dokumentumon. Ezt az adatot igazolta Benkő Lóránd akadémikus is egy 1996-ban keltezett levelében, amely hivatalos válasz volt a mihályi Polgármesteri Hivatal megkeresésére. A település természetesen régebbi keletű: már a népvándorlás korában avarok tanyáztak e vidéken, az államalapítás idején pedig szervezett településként élte a 472