Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Múzeumszociológia - Némethné Jankovits Györgyi: „Távoli üzenetek” – A győri Xántus János Múzeumban végzett látogatói hatásvizsgálat tapasztalatai

ARRABONA 37.1999. MÚZEUMSZOCIOLÓGIA A múzeumok - úgy gondolom - nagy hiányát látják a régi értelemben vett, hagyományos múzeumbaráti köröknek. Azoknak, melyek tevékenységének lényege a múzeum-gyarapítás, a mecenatúra gyakorlása. A múlt század 60-80-as éveinek múzeumi kulturális egyesületei, társulatai, egyletei méltó elődei lehetnének ezeknek az újfajta szerveződéseknek. De ha így nem megy, akkor legalább a kölcsönös információs tevékenységre épülő kapcsolatot kellene erősíteni a baráti kör és a múzeum között. Mit jelent ez? "A múzeumok használják fel a múzeumbaráti körök adottságait (leletbejelentések, keresett műtárgyak felkutatása, ajándékozásra vagy megvételre való előkészítése stb). Cserébe a múzeum a baráti kör tagjait rendszeresen tájékoztatja a múzeum eseményeiről, rendezvényeiről, a gyűjtőkkel kapcsolatban pedig rendszeres szakmai tanácsadással... különféle pályázatokra való felkészítéssel, táborok, konferenciák rendezésével szolgálják a múzeumbaráti körök eredményesebb munkáját. " A múzeumbaráti körök irányába történő nyitás még sok lehetőséget rejt a látogatóbarát múzeum kialakulásának folyamatában. A munkahelyi csoportok távolmaradását a múzeumtól sajnálatosnak tartom, de elfogadom, mert a régebbi korok brigádokra, iskolákra és egyénekre ható kultúrpolitikai megnyilvánulásainak kedvezőtlen hatásai élnek még az emberekben, és a napjainkban jellemző gazdaság-központú szemlélet is indokolttá teszi ezt. De azért pl. egy-egy pedagógus szakmai munkaközösség tagját szívesen láttam volna a megkérdezettek között. A nyugdíjas csoportok alacsony száma is meglepő számomra. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez a réteg a vidéki - de az országos múzeumok számára is - jelentős potenciális látogatói kört alkot. Szervezett közösségeik rendszeres kirándulók, s mint egy későbbi fejezetben látni fogjuk - érdeklődésük a múzeumok iránt meghatározó. Örömteli tény, hogy a családi, baráti kötelékek alkalmat adnak szép számban a múzeumlátogatásra. A családi beállítottság, indíttatás - mint ahogy annyi más téren is (erkölcs, munkakultúra, politikai hovatartozás stb.) - a múzeumok iránt érzett affinitás meghatározója is lehet. Az egyéb csoportok köre érdekes rétegekhez vezet el minket: a betegek, a mozgáskorlátozottak, vagy a szociálisan hátrányos helyzetű emberek csoportjához. Engedtessék meg ehelyütt egy személyes élményemet megosztani az olvasóval. A vizsgált időszakban vezettem tárlatot egy Budapestről érkezett mozgáskorlátozott csoportnak. Különbusszal érkezett a mintegy 20 tolószékhez kötött látogató, s a hasonló számú segéderő, akiknek a tolókocsik mozgatása, az emberek segítése volt a feladata. Megdöbbentő volt számomra, ahogy a közel 50 ódon lépcsőn készséggel cipelték fel a tolókocsikat, segédkeztek a lényegesen hosszúra nyúlt illemhelyhasználatnál, és e néhány szolgálatkész embernek - szék hiányában - nem volt lehetősége dolga végeztével sehová leülni egy kicsit pihenni. Ez a csoport egy egész délelőttöt töltött el a kiállításban szemlélődéssel. Bár az eset nem tipikus - hiszen a minta szerint csak kb. minden 50. látogatónak lehetnek hasonló, mozgáskorlátozottságból adódó - gondjai, azért talán mégis figyelmeztető. 422