Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Muzeológia – Kiállítások - Székely Zoltán: A Dorffmaister-emlékévről

MUZEOLÓGIA-KIÁLLÍTÁSOK ARRABONA 37.1999. Székely Zoltán: A DORFFMAISTER-EMLÉKÉVRŐL 1797. május 29-én, közel négy évtizedes megszakítatlan munkálkodás után meghalt Dorffmaister István, a dunántúli barokk festészet egyik legjelentősebb hazai mestere. Az esemény kétszázadik évfordulóján a Nyugat-Dunántúl múzeumi szakemberei, karöltve a Nemzeti Galéria munkatársaival nagyszabású rendezvénysorozattal tisztelegtek a mester s életműve előtt. Dorffmaister István 1760-ban jött Magyarországra a csornai premontrei prépost hívására, majd két évvel később le is telepedett Sopronban. Innen kiindulva teljesítette számos megbízatását: az újonnan összeállított oeuvre-katalógus közel másfélszáz tételben sorolja fel a templomi freskókat s oltárképeket, portrékat és világi témájú falképegyütteseket. Megrendelői a Dunántúl középnemesi és kisebb arisztokrata családjaiból, különböző egyházi intézmények (szerzetesrendek és a szombathelyi püspökség) valamint kisebb számban városi (soproni) polgárokból kerültek ki. Festői karakterét a Tróger nevével fémjelzett bécsi akadémián - melyet az 1750-es években látogatott - majd később Maulbertsch segédeként elsajátított későbarokk formanyelv határozta meg, egészen az 1780 körüli évekig, amikor is művészete klasszicizáló irányba fordult. Az évfordulós megemlékezés gerincét a Dorffmaister-életművet bemutató nagyszabású kiállítás adta, amely Szombathelyen nyílt meg 1997. augusztus 29-én s amelyet - igaz, némileg redukált formában - Sopronban, Zalaegerszegen és Kismartonban is bemutattak. Akiállított 85 művet 39 intézmény s magánszemély közreműködésével gyűjtötték egybe: már maguk a puszta számok is érzékeltethetik azt a hatalmas munkát, amit a tárlat szervezői, Zsámbéky Monika és Kostyál László végeztek. Fáradtságuk eredményeként egy olyan reprezentatív és a barokk festészet hazai kutatásában jószerével egyedülálló kiállítás jött létre, amely Dorffmaister munkásságának minden korszakát s műfaját - értelemszerűen a freskók kivételével - felvillantotta. Az egymás mellé helyezett művek nemcsak művészi fejlődését tették minden látogató számára követhetővé, hanem a tudományos kutatásnak is nagyszerű alkalmat teremtett az egyes alkotások összevetésére. S hogy a Dorffmaisterről nyert kép minél teljesebb legyen, a szervezők néhány mű által bemutatták a kor festői köznyelvét, illetve a Dunántúlon is dolgozó fontosabb alkotóit. E pontnál azonban némi hiányérzetünk is támadhat, mivel a felsorakoztatott festők (F. A. Maulbertsch, P. Troger, F. C. Sambach, J. M. Millitz, J. I. Cimbal, Oswald Ferdinand etc.) közül kimaradt Dorffmaister legjelentősebb hazai kortársa, az egyébként Győrött majd Sopronban megtelepedő Schaller István. A kiállítást mindezeken kívül néhány levéltári dokumentum - Sopron bírósági jegyzőkönyve, levelek, szerződések - révén próbálta meg közelebb hozni s érzékletesebbé tenni Dorffmaister személyét s egyéniségét. 405