Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Horváth József: Mersich Máté (1850–1928)

ARCKÉPEK ARRABONA 37.1999. - A positivismus alaptana és a kath. kritika; - Ellenészrevételek Stöckl ellenkritikájára; - A problematismus és eszméledés méretei; - A psycho-physikai alapképlet tudományi jogosultsága és igaz értelme. Emellett említést tesz a Katholikus Theológiai Folyóirat hasábjain megjelent "Az asztaltáncz a moralistáknál és a mathematikusoknál" című írásáról — megjelenése időpontjának közlése nélkül —, valamint arról, hogy a Hittudományi Folyóiratnak is munkatársa. (Szinnyei 1902,1095. h.) A Szinnyei József által említett "cikkek" nyomába eredve érdekes dolgokat sikerült kiderítenünk. A "Bölcseleti Folyóirat" című, negyedévenként megjelenő időszaki kiadvány 1886-ban indult Temesváron, Kiss János és Palmer Mátyás teológiai tanárok szerkesztésében - azaz Mersich Máté nem publikálhatott benne 1883-ban. 1886-ban viszont több írása is megjelent itt. Az első, induló számban Arisztotelész összes műveinek latin nyelvű, 1885-ben Párizsban megjelent, a jezsuita Silvestro Mauro által sajtó alá rendezett kiadásáról, valamint Mauro egy másik latin nyelvű, filozófiai tárgyú munkájáról közölt alapos könyvismertetést. (Mersich 1886/a) Az 1886. évi második számban jelent meg 'A positivismus alaptana és a katholikus kritika" című, Szinnyei József által is említett Mersich-tanulmány: (Mersich 1886/b) e terjedelmes értekezés azután nagy vita elindítója lett. Figyelemre méltó már a közléshez fűzött szerkesztői megjegyzés is: "A jelen czikk igen tisztelt, tudós szerzőjének több állításával és nézetével nem értünk egyet. De mert az értekezés szerfölött értékes s a figyelmet igen fontos tárgyra, a positivismusra, hangosan hívja föl, változatlanul és jegyzetek nélkül kellett azt közölnünk. Kérjük tisztelt munkatársainkat és olvasóinkat, hogy ez értekezés kapcsán minél számosabban szóljanak a kikezdett tárgyhoz. Mi is ki fogjuk fejteni ide vonatkozó nézeteinket." (Mersich 1886/b, 191.) Mersich tanulmánya — melyben főként Albert Stöckl német teológiai tanár 1883-ban megjelent két kötetes, német nyelvű filozófiatörténetét (Stöckl 1883) veszi alapos kritika alá — valóban több tudóst késztetett hozzászólásra. Ennek oka az lehetett, hogy Stöckl professzor a korszak nagy szaktekintélye volt, "kit nem csak ismernek hazánkban, hanem kinek művei közkézen forognak, kinek hazánkban tekintélye van", ahogy egyik védelmezője, a Baranya megyei Szajk községben plébánoskodó Waldfogl Károly megfogalmazta, kimondva azt is: szerinte Mersich cikkével provokálni akarja a közvéleményt. (Waldfogl 1886) Waldfogl Károly azonban nem egyszerű hozzászóló, sokkal többet tett ennél: Mersich tanulmányának teljes szövegét lefordította német nyelvre, elküldte Stöckl professzornak, majd Stöckl német választanulmányát magyarra fordította és közzétette a "Bölcseleti Folyóirat"-ban! (Stöckl 1886) E sok fáradság vállalásával — mint kifejti — Waldfogl Károly hármas célt szeretne szolgálni: lehetőséget adni Stöckl úrnak az önvédelemre és közvetíteni "a mester" bölcs szavait a magyar olvasónak; egy európai hírű szerzőt szerezni az induló folyóiratnak; "s hogy végre szívességet teszek Merchich úrnak is, midőn részére oly ellenfelet keresek, a kivel küzdeni rá nézve csak dicsőség lehet még azon esetben is, ha, mint reméljük, le is fog győzetni." (Waldfogl 1886,284-285.) Albert Stöckl alapos válaszát Mersich Máté persze "nem hagyta szó nélkül": erre írta meg feleletképpen "Ellenészrevételek Stöckl úr ellenkritikájára" című terjedelmes 353