Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. A kép további sorsáról Gyárfás egyik visszaemlékezése ad tájékoztatást: "A kiállítás folyama alatt Karlovszky Berci jó barátom a sajtóban mozgalmat indított a képnek Arany János számára ajándékképp megvétele iránt, de eredményt nem ért. Egyetlen komoly ajánlat a Hazai Első Takarékpénztár részéről jött, Takács igazgató által, ki 2000 forintot ajánlott a festményért. Én keveselltem s a vétel abbamaradt. Keleti Gusztáv társulati alelnök, midőn az örömhírt közölte velem, ezen ajánlatot ismételten felemlítette. A festményt tavasszal Bécsbe küldte a társulat bemutatóra és a kiállítás bezárása után kérdést intézett hozzám Rómába a festmény hovaküldése iránt. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy díjazott festményemet viszonzásul az élvezett állami ösztöndíjakért, a Múzeumnak ajándékozzam. Levelet írtam Pulszky Ferencnek. Ő elfogadta ajándékomat, így került a festmény Bécsből a Múzeumba." (Malik 1913,53) A nemmindennapi felajánlásról a korbeli újságok azonnal hírt adtak: "Gyárfás Jenő «Tetemrehívás» című festményét, mely az orsz. képzőművészeti társulat múlt őszi pályázatán 200 arannyal jutalmaztatott, a napokban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A nagybecsű ajándékot az ifjú festőművész Pulszkyhoz intézett levelében ajánlotta fel. A Nemzeti Múzeum a «Tetemrehívás»-sal igen értékes és eredeti műtárggyal szaporodott." (Nemere 1882) Művészi erényein túl, a festmény értékét, érdekességét emelte a masszív, széles keret is, amelyet stilizált kígyók és szfinxek sokasága díszített. Körös-körül ékes betűkkel vannak ráfestve Arany János ihlető balladájának verssorai. * Gyárfás Jenő életének és munkásságának határköve volt a Tetemrehívás, amelylyel a pályázaton olyan ismert és befutott művészeket előzött meg, mint Than Mór, Székely Bertalan, Lotz Károly stb. A művésszel foglalkozó írások túlnyomó része ezzel a festménnyel hozza kapcsolatba Gyárfás Jenő Sepsiszentgyörgyre való végleges visszavonulását. Ezeknek az írásoknak a szerzői szinte egybehangzóan állítják, hogy a Tetemrehívást elmarasztaló kritikák oly mértékben sértették a művész önérzetét, hogy inkább vállalta az önkéntes száműzetést, mintsem a "tülekedő" művészeti életbe való bekap-csolódást. E vélemények kialakulásában Gyárfásnak is van némi szerepe, hiszen későbbi, főleg öregkori nyilatkozataival maga is táplálta e tévhitet. Az 1881-es kiállítást követően azonban az alkotó még hosszú ideig és meglehetős rendszerességgel szerepelt a fővárosi kiállításokon. Túlzás tehát teljes elszigetelődéséről beszélni ezekben az években. Sokkal inkább elképzelhető, hogy a későbbi sikertelenségek nagyították fel benne az egykori sérelmeket. Véleményünk szerint művészeti megtorpanásának igazolását, motivációját kereste s találta meg, legalábbis a maga számára bennük. * Mára Gyárfás Jenő a múlt századi nemzeti festészetet európai színvonalon reprezentáló, sok vihart megért festménye az őt megillető helyre került. A művész több alkotásával egyetemben a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában látható! * 331