Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. ságának nyomait viseli magán, de megmarad s leköti a figyelmet a felfogás eredeti frissessége és nemzeti zamatja által, mely jól egyénített, kifejezésteljes és bő változatosságot felmutató főkben, sőt egyes csoportokban is nyilvánul. Fokozza a kedvező hatást a színezet üdesége és tökélye, a nagyobbára szabatos rajz s a gondos kezelés, mind kiemelni való oly tulajdonság, mely szigorú tanulmányokra vall s nem egyrészben a műnek feltétlen elismerést érdemel. Ifjú művész első nagyobb kísérletéről, de egyúttal igen jelentékeny sikeréről lévén szó, a bíráló bizottság úgy hitte, hogy fiatal versenytársainak, valamint régibb jeleseinek érdeméből mit sem von le, midőn annak ítéli oda a megoszthatatlan nagydíjat, mert bírálói hivatásának ismerte ezzel nyilván hirdetni azt, hogy hazai festészetünk felvirágzása érdekében a tehetséggel párosult s magasabb célra irányzott komoly erőfeszítésekre helyezi a fősúlyt." (Gazda 1957,1207) * A Tetemrehívás a művészeket meghökkentette, nem kis mértékben a körülötte kialakult, már-már botrányízű viták miatt, a nagyközönséget pedig becsalogatta a tárlatra. A kritikusok egymásnak ellentmondva ítélkeztek felette. "Rendszerint a fantázia hiányára, vagy legalábbis a tunyaságra mutat, ha a művész nem maga gondolja ki a témát, hanem megelégszik azzal, hogy egyszerűen csak újrateremtse azt, amit előtte mások más művészet terén már megalkottak - írta Szana Tamás a Koszorú hasábjain. Az ily munkában aztán kevés része van a festő egyéniségének, s legfeljebb művészetének technikai előnyei érvényesülhetnek. Ritka illusztrátor az, aki egészen át tudja érezni a költő gondolatait s arra a magaslatra emelkedik, amelyen a költő állt, midőn művét megteremtette. Gyárfás még nem tartozik e választottak közé. Nagy gonddal készült festménye csak halvány képét mutatja a megrendítő tragédiának, amely oly rémes áldozatokat kívánt. Erős magyarázat kell a képhez, s még akkor is nem magán a főszereplőn, hanem csak az eseményen kívül álló alakokon látjuk a megrendítő tettnek a hatását... Néhány fej úgy rajzban mint színben elsőrangú művészről tesz tanúságot. Ennyi sikerrel megelégedhetik a fiatal festő". (Szana 1881,550) A felfokozott drámaiság hiányát kifogásolta a nagytekintélyű Keleti Gusztáv is: "A sokat ígérő teljesítmény fénypontja nem a drámai megjelenésben, s még kevésbé az őrült eléggé ellenszenves alakjában, hanem inkább a halottasterem előtt erőteljesen és hatásosan csoportosított alakokban és az élénken felizgatott tömegben van... A kép előtt hamarosan rájöhetünk a felfogás művészi érettségének a hiányára, de másrészről be kell vallanunk, hogy egy ifjú erő, aki a festészeti tudásban egyes kifejező tanulmányfejekben oly fényesen és határozottan jelentkezik, hogy már a közeljövőben a legszebb reményekkel kecsegtet." (Keleti 1881,311) A korabeli sajtóban azonban szép számmal rábukkanhatunk ellenvéleményekre is. "A meghatva bámuló nézők seregét meglepő természetességgel ábrázolta a művész s a vénasszonyok, férfiak s gyermekek mind megannyi életteljes tanulmányfejek. A főalak mozdulata szerencsés, de arca nem rokonszenves. Az őrülésnek ez a jellege, az ijesztően kidülledt szemekkel nagyon is visszataszító. Dicsérettel kell azonban kiemelnünk a csoportosítást s a festő könnyed biztonságát." (Prém 1881,186) 329