Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK Arany elképzeléseihez a sörös pofák" - mondogatta. (Seidner 1924, 2) A két év utáni visszatérés örömének lehiggadása után a művész azonnal munkához látott. Rövidre tervezett vakációjának legnagyobb részét modellek keresésével, a már megkezdett változat festésével töltötte. Halála előtt egy évvel, így emlékezett vissza erre az időszakra: "Itt megtaláltam az alakjaimat, Kund Abigélt a galambfalvi pap leányáról, Kövér Ágnesről mintáztam. Már tudniillik a plasztikáját, alakját és fejét. Az arckifejezés persze nehéz stúdiumokat igényelt, s bizony előzőleg nem egyszer megfigyeltem az őrülteknek, vagy a verekedő, indulatos embereknek az ábrázatát. Ahogy emlékezem, a sarokban testvérem és apám, és egy Kövér Antal nevű rokonom posztolt és egy gidófalvi úriember, talán Barabásnak hívták. A felső alakok közül a fehér pruszlikos fiatal nő, aki gyászszalagos babérággal a kezében részvéttel nézi Kund Abigélt szintén Kövér Ágnes. A nézők között ott van még két rokonom, egy öreg cigány és a cseléd." (Seidner 1924, 2) A kompozíció alakjainak megformálását alapos előtanulmányok vezették be. Gyárfás Jenő elsősorban az őrült Abigél arckifejezését, mozdulatait variálta több rajzon és olajban megfestett portrén. Az alkotás második változata már a végső megoldás csíráját hordozza magában, ennek alapgondolatát dolgozza fel. Kund Abigél zavart elmével lép ki a halottas szobából. A bal oldali parasztasszonyok csoportja előtérbe, egy síkba kerül Kund Abigél alakjával. A néző figyelme a főszereplőre összpontosul ugyan, de jelentékenyek maradnak a mellékszereplők is. Abámészkodók csoportjának figurái, jelenlétükkel, viselkedésükkel visszatükrözik és felnagyítják az eseményben rejlő tragédiát. Az őrült Kund Abigél a sebből kiragadott tőrt jobb kezében tartja. A belső kínok forrongásai teljesen kikapcsolják értelmének működését. Józan, megfontolt cselekedetre már képtelen! A Tetemrehívás harmadik változata minden valószínűség szerint már Gyárfás Jenő Münchenbe való visszatérése után készült. A második változathoz viszonyítva, ez az alkotás néhány újabb festői részlettel gazdagodott. A kompozíció jobb oldalán felsejlik a halottas szoba Bárczi Benő tetemével. Kund Abigél felemelt karja a fokozódó szenvedésről tanúskodik. Gyárfás Jenő mégsem tudott itt megállni. Végig kívánta járni saját útját. Kívülállók jószándékú észrevételei is ösztökélték arra, hogy-végső soron a maga elképzeléseinek szellemében - megfesse a Tetemrehívás végleges formáját. 1880 nyarán Gyárfás még Münchenben tartózkodott, de szándékában állt hamarosan visszatérni Sepsiszentgyörgyre, mert mint írta: "a kivitel módosult s a modelljeimet nem hozhattam Münchenbe, elhatároztam, hogy hazautazom Sepsiszentgyörgyre, azt ott bevégezni". Tervét valóra váltva, a nyár végén a művész megtért szülővárosába, de mivel grandiózus alkotásának befejezéséhez hiányoztak a kedvező feltételek, a Tetemrehívás festését egy időre félretette. Szülei és rokonai segítségével Gyárfás Jenő az 1880-as év végét egy minden igényt kielégítő műterem építésére szánta. A tulajdonképpeni festés "csak a tél folyamán indult meg". Még ugyanabban az évben, a Képzőművészeti Társulat pályázati felhívást tett közzé "festészeti és szobrászati művekre", azzal a kitétellel, hogy a résztvevők az utóbbi három évben készült alkotásokkal jelentkezhetnek. Gyárfás Jenő valószínűleg a napi sajtóból értesülhetett a pályázati felhívásról, s elhatározta, 326