Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. hevenyében a Dietz iskola flottabb modorában vászonra vetettem a Tetemrehívás legelső vázlatát". (Gazda 1969,25) A kezdeti nekifutás hevében hogyan is sejthette Gyárfás Jenő vállalkozása méretét. A legelső olaj vázlat megfestésétől megtorpanásokkal, kételyekkel teli három év telt el, amíg megszületett a nagy mű negyedik, végső formája. A Tetemrehívás első olaj-változatát 1879-ben festette, s csupán az a rajzvázlat előzte meg, amelyet Gyárfás a ballada elolvasása után vetett papírra. A kis rajz a főszereplő lelkületében dúló hatalmas drámával szemben, az esemény tragikumát helyezi előtérbe. A Tetemrehívás e változata sokszereplős kompozíció, vázlatos kivitelezésben. A halott Bárczi Benő virággal övezett ravatalon fekszik. A kép oldalát a körülötte állók csoportja foglalja el. Kund Abigél kompozicionális helye még bizonytalan. Az előtér jobb oldalán áll félszegen, dermedten. Teljesen hiányzik még belőle a későbbi drámai erő, a fokozott feszültség. A szemek ugyan már sejtetnek valami borzalmat, de egyszerű rémületnél nem árulnak el többet. A tragikus előzmény dacára, a kép hangulata sem sugallja azt a drámai érzetet, amit valójában ki kellene váltania. A Probst kávéházban megfogalmazott kompozícióhoz viszonyítva, az első festett változat egészen más jellegzetességeket mutat. A dekoratív részletek kimaradnak a képből, a figyelem a halottra, őrült szerelmesére, valamint az őket körülvevő bámészkodó alakokra összpontosul. Találónak tűnik Lázár Béla megjegyzése, miszerint úgy kompozícióban, mint hangulat tekintetében ez a változat Rembrandt Anatómiai leckéjére emlékeztet. (Lázár 1921,14) A Tetemrehívás második változata még ugyanabban az évben készült el. Teljes egészében befejezett, önértékű alkotás. "Ezt a vázlatot... egy nyári szünidőben festettem Sepsiszentgyörgyön és Münchenben akartam bevégezni" - emlékezik vissza Gyárfás Jenő. Míg az első változatot csupán egy rajzstúdium előzte meg, ez alkalommal a művész már olajtanulmányokat is festett. Elsősorban az arcok érdekelték. Érezte, tudta, hogy ezen a téren van a legnagyobb lehetősége az önkifejezésre, egész mondanivalója döbbenetes erejű kivitelezésére. Élő, valóságos modellek után kutatott. Gyárfás Jenőt Arany János balladája rendkívüli módon foglalkoztatta. Már-már az a benyomásunk, hogy témájához nem véletlenül nyúlt. "Egy drámai erejű művész a maga igazi álmából formálta ki ezt a képet, amely pompásan egybefonódott Arany János zsenialitásával" -jegyzi meg Seidner Imre is a 20-as évek elején. (Seidner 1924,2) Ha Gyárfás Jenő egyéniségére gondolunk, természetesnek tűnik, hogy képzelőerejét az irodalmi mű drámai csúcspontja ragadta meg: S vadul a sebből a tőrt kiragadja, Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír, s felvillogtatja S vércse-sikongással rohan el. Vetni kezet rá senki se mer. (Arany János: Tetemrehívás) "Kund Abigél elméje megzavarodik a vérző tetem előtt, a lelkiismerete perzselő fájdalmától, ki tudja micsoda iszonyatos belső hazugság küszködéseképpen." (Seidner 1924,2) Gyárfás Jenő alkotói tervektől zsongó fejjel érkezett haza Sepsiszentgyörgyre. A müncheni modellek arcát túl idegennek találta nagy tervéhez: "nem passzoltak 325