Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Almási Tibor: EGY FESTMÉNY GENEZISE ÉS UTÓÉLETE Gyárfás Jenő: Tetemrehívás Lezárt életművek nincsenek... Az alkotók megszületnek, hivatásukat betöltve kifejtik tevékenységüket, megszűnnek létezni, de a fizikai elmúlással, sorsuk, ha be is teljesül, műveik tovább élik minden esetben sajátosan alakuló egyéni utóéletüket. A divat, a művészeti ízléshullámok olykor felerősítik, máskor időlegesen háttérbe szorítják egy-egy alkotó összteljesítményét, jelentőségét, kora, és tágabb összefüggésekben az általános fejlődés frontvonalában betöltött szerepét. Az alig 20 évesen már festőzseninek kikiáltott Gyárfás Jenő, üstökösként tűnt fel képzőművészetünk egén. Tehetségére hivatkozva, képességeit Munkácsyéhoz mérték, ennek utódaként tekintettek rá azzal a nem titkolt elvárással, hogy fényes indulása után beváltja majd a hozzá fűzött legvérmesebb reményeket is. Hogy az események mégsem ilyen, a természetesnek vélt módon alakultak, azt szokták a szakirodalomban Gyárfás-rejtélynek, tragédiának emlegetni. Az 1857. április 6-án született Gyárfás Jenő festészetét két tényező befolyásolta döntően. Művészi látásmódját tanulmányai révén a nemzeti romantika, a történelmi festészet szelleme modellálta, míg alkotói gyakorlatát szülővárosához, Sepsiszentgyörgyhöz és tágabb pátriájához, a Székelyföldhöz kötődő erős, elszakíthatatlannak bizonyuló szálak határozták meg. Több éves budapesti Mintarajztanoda-beli tanulmány után Gyárfás Jenő 1877. október 12-én állami ösztöndíjjal Münchenbe, a Bajor Királyi Akadémia festőosztályába került. A müncheni stúdium időszaka nem annyira a mesterségbeli tudás gyarapodása, mint inkább az alkotói szemlélet formálódása, kikristályosodása szempontjából volt jelentős. Pesten, Székely Bertalantól elsajátította mindazokat a tudnivalókat, amelyek később megnyitották számára a lehetőséget a festészeti élet élvonalába való berobbanásra. Amit ehhez a szakmai ismerethez a müncheni tartózkodás hozzáadott, az a bajor főváros művészetében honos, az akadémia igazgatója, Karl von Piloty festészetével fémjelzett, a teatralitás, a pompázatos külsőségek felé hajló romantikus szellemiség volt. Ilyen irányú törekvések mutatkoztak meg Gyárfás első jelentősebb kísérletei, a Betlehemi gyermekgyilkosság (1878) és Római jelenet (1878) című művein. Hogy a festészeti modorosság mégsem uralkodott el visszavonhatatlanul alkotásain, arra a magyarázatot meggyőződésünk szerint nem egyszerűen és kizárólagosan a külső hatásokban kell keresnünk, hanem a művésszel veleszületett és benne még erősen munkáló székely realitás-érzékében. Művész társáról, Hollósy Simonról készített arcképvázlata, két kisméretű portré (Ősz és Barát), valamint a budapesti Tavaszi Tárlaton méltó elismerést kivívott - a 323