Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)
TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. városi magisztrátushoz illetve a Helytartótanácshoz. Férje halála után egy héttel már "szegénységről szóló Bizonyság Levél" kiállítását kérte a tanácstól, amely azt - tekintettel arra, hogy a kérelmező semmi látható vagyonnal nem bírt - meg is adta . Majd a "Feöbb Oskolák" igazgatójához fordult, hogy "férjének tekéntetéből neveletlen gyermekei táplálására is némi nemű gyászbéli segedelem ajánltatnék", amit az igazgató átküldött a magisztrátushoz . A tanács az ügyet a kebelbéli választott polgárság elé utalta: itt kiderült, hogy az özvegy férje járandóságának harmad részét szerette volna megkapni, ám ezt a "város cassájának naponkénti fogyatkozása miatt" elutasították. A magisztrátus ez után felsőbb helyre továbbította a kérést . Az Udvari Kamara szeptember 2-án értesítette a várost, hogy őfelsége 100 ft évi pensiot ajánlott meg Hieronyminének - amíg férje nevét viseli -, amely a város cameralis cassájából fizetendő. A város ugyan megpróbált kitérni az újabb kötelezettség elől, ám végül is fizetnie kellett . Az özvegy 1834-ben újra próbálkozott, ezúttal pensiója emelését vagy legalább valami segedelem megajánlását kérve, addig is, míg "neveletlen gyermekei szárnyukra kelnek" . A beadványt a magisztrátus ezúttal sem támogatta, mivel "a folyamodónak férje maga után ollyan érdemeket, mellyek a jelen kérésnek gyámolául szolgálhatnának, nem hagyott" . Az ügy a következő év április 1-én zárult le az Udvari Kamara elutasító válaszával, amely kapcsán a városi tanács a következő lakonikus tömörségű határozatot hozta: "sinor mértékül szolgál" . A rajztanár Franz Otto Hieronymi életében és munkásságában új szakasz kezdődött a győri rajziskola tanári állásának 1818-as elnyerésével. Az iskola ekkor már 31 esztendeje működött s Hieronymi volt a negyedik oktatója. A rajziskolákat (Schola Graphidis, Zeichnungsschule) a Mária Terézia által 1777-ben kibocsátott í. Ratio Educationis nyomán szervezték meg a nagyobb városokban felállított nemzeti (normális) iskolák mellett. A kormányzat ugyanis a rendszeres rajztanítás révén kívánta egyrészről a tanulóifjúság vizuális nevelését elősegíteni, másrészről - s ez a fontosabb - a színvonalas iparűzés alapjait megteremteni. A rajzórákat hét közben a nemzeti iskola növendékei látogatták, a tulajdonképp megcélzott kézművesek és művészek tanulói pedig - mivel hétköznap mesterük mellett dolgoztak vasárnaponként részesültek oktatásban. Győrött a "nemzeti főbb oskola" 1778ban nyitotta meg kapuit, de első rajztanárát csupán a város által támasztott nehézségek legyűrése után, 1787-ben nevezték ki Révai Miklós személyében. A rajziskolát, amelyet a nemzeti iskolával együtt a nemesi konviktus egykori épületében helyezték el, a város tartotta fenn: fizette tanárát, a szükséges felszerelés beszerzésének és az épület fenntartásának költségeit. Révai vezetésével az iskola a számos nehézség dacára magas színvonalon működött, országosan is egyike volt a legjobbaknak. 1795-ös távozása után az iskola élére került utódai azonban már nem tudták megőrizni e rangot (Ruby 1894,11-30; Bedy 1930,12-25; Szabolcsi 1972, 41-43, 48-49). Halper Mihály normál iskolai tanár, aki az 1795/1796-os tanévben vitte tovább az oktatást, nem is rendelkezett megfelelő képesítéssel - csupán Révai óráit látogatta korábban -, ezért a működésével elégedetlen felsőbbség a következő tanévben a bécsi akadémián tanult Verner Krizosztom Jánossal cserélte le. Az új tanár kezdetben lelkiismeretesen vezette az 271
