Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. béli megrendelőknek dolgozott. Fennmaradt munkáinak tanúsága szerint festett portrét győri polgárról (1817) s környékbeli birtokosról (1802); vedutával vegyes csataképet a győri magyar polgárőrség számára (1822); szentképet (1802); oltárképeket az Esterházy grófok uradalmához tartozó Szerecsenybe (1802), valamint két alkalommal a pannonhalmi bencések számára. Egyszer Szent Márton-hegyi monostorukba (1803/1804,1812) majd pedig az egyházmegyéjükhöz tartozó, a bakonybéli monostor kegyuraságának számító Kajár (Sajó 1996b, 197) templomába (1825). A bencés atyák ezenkívül igénybe vették szaktudását képtáruk gondozásában is: 1817. november 14-én bizonyos bécsi festmények keretre feszítéséért fizettek neki 5 forintot . Az említett képeket Antonio Zanchinak (1631-1722) a bécsi Akadémiáról 1803-ban ajándékként Pannonhalmára került három nagyalakú festményével azonosíthatjuk, amelyek a későbbiekben, egészen a Stornó-féle restaurálásig, a kolostortemplom szentélyét ékesítették (Dobos 1996, 31); Hieronymi munkája vélhetően az új helyen való felállításukkal függött össze. Ugyancsak 1817-ben nyújtotta be 25 forintos számláját Győr város tanácsának két, az útvámhivatalra néző tábla befestéséért, amit az Adószedői és Kamarai Hivatal haladéktalanul lei is fizetett . E munkái ma már ismeretlenek; az összeg nagyságából ítélve azonban feltételezhetjük, hogy nem pusztán feliratokkal vagy címerrel ellátott táblákról volt szó, hanem olyanokról, amelyeket cégérszerűen, néhány alakos jelenettel díszített. Az efféle - későbbi korok által művészhez méltatlannak ítélt - megbízatások teljesítése szorosan hozzátartozott a XVIII-XIX. századi városi kismesterek gyakorlatához, mint ahogy az akadémiáról kikerült pályakezdők s néha még befutott festők is vállalkoztak reá . A városi festők működési területe általában nem terjedt túl lakóhelyük közvetlen környéken, ezért is említhette különös büszkeséggel Hieronymi 1818-as beadványában, hogy nem csupán Győrött, hanem számos más vármegyében is ismerik munkáit. Ennek nagyságrendjét azonban ma már nemigen tudjuk felmérni, mivel mindösszesen egyetlen adat tanúsítja, hogy Győr vármegye határain kívül, a Pest vármegyei Kisorosziban is dolgozott 1805-ben (Genthon 1959,164). Választott hivatása azonban, úgy tűnik, nem tudta mindig biztosítani Hieronymi s családja számára az életvitelükhöz szükséges anyagiakat. Elszórt adatok tanúsága szerint folyamatos pénzzavarral küszködtek, jelentős összegű kölcsönöket vettek fel, amelyeket azután nem tudtak törleszteni. A bajok - úgy tűnik - 1810-ben kezdődtek, amikor rövid időn belül 1000 forintnyi adósságot halmoztak fel. Az első 500 forintra szóló kötelezvényt február elsején írta alá Hieronymi festő (Mahler) feleségével együtt Francisca Grimm asszonynak, született Ottervolf bárónőnek. Sem a kölcsönt, sem pedig a kamatokat nem tudták azonban kifizetni, ezért a hitelező Bécs városához fordult, hogy a Hieronymi házaspár Bernbrun bárónővel szembeni követeléséből elégítsék ki igényeit. Mindehhez Grimm asszonynak szüksége volt Győr város bizonyságlevelére, amelyben a magisztrátus igazolja, hogy a Hieronymi házaspár, mint állandó győri lakhellyel rendelkező, sem ingó, sem ingatlan vagyonából nem képes a szóban forgó adósság megfizetésére. A tanács a kért bizonyítványt kiállította . A második 500 forintról szóló kölcsönt 1810. február 28-án vette fel a Hieronymi házaspár, amelyért Juliana Weiß pozsonyi polgárasszony kezeskedett. Fizetni azonban - úgy tűnik - ebben az esetben sem tudtak, ezért egy későbbi időpontban 269