Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Csiszár Attila: Páduai Szent Antal tisztelete Kapuváron

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK szokást - Szent Antal napján a templomból a kápolnához processzió indult: "9 órakor nagymise szentség nélkül, utána körmenet a temetőben levő Szent Antal kápolnához. Ott a mindenszentek litániájának befejezése után a litániás könyvből imádság Szent Antalhoz és 3 miatyánk a szent tiszteletére a temetőben nyugvó hívek lelki üdvéért". Sokszor hívták segítségül reménytelennek tűnő helyzetekben, különösen menthetetlen betegek gyógyulását remélve. A néha sírásba fulladó élmény történetek szerint a belevetett hit már-már Szűz Máriáéval vetekedett: "Meghót idesanyám tizennyócba, tizenkilencbe meg idesapám lett igen-igen beteg. Aszonták menthetetlen, nem gyógyul meg. Osztá vót idesapámnok eb báttyo Amerikábo, a felesige ot lakott elő a szobábo. Szegin idesanyám, hom meghót, osztá szegin oktatott bennünket, tanított, nem hagyott el bennünket. Osztá, hogy idesapám ollan beteg vót..., vót ekkora Szentantója e [mutatja], osztá: Gyerekek! Gyertek be! - Minden este térdennávo könyörögtünk hozzá, hogy gyógyítsa meg. És meggyógyul! Meggyógyút! [sírJAzúta én hiszek benne. Ez ollan igaz, mind it vagyok". Hozzá fordultak háborúban harcoló, vagy fogságba esett családtag hazasegítéséért: "Minálunk az öreg Gyuri a fronton vót, mink sokat imádkoztunk hozzá. Mindig azt izétük, hogy as segítette haza. Mink térdennávo imádkoztunk mindig". Az elveszett tárgyak megtalálásáért ma is gyakran folyamodnak Szent Antalhoz: "... az mindenbe segít t, ha valami elveszik. Szent Antalho kölfordúnyi - aszongyák -, az visszaadja ". A napjainkban is gyűjthető szövegek szerint a szent közreműködését a tárgyak megtalálásában néha egészen profán módon képzelik el. Pénzt ígérnek neki - általában száz forintot -, mire Szent Antal előadja a keresett holmit: "Én annyit kírem! Hogy ide átköltöztem, semmimet se találom. Nem is tudom, mim veszett el. Mast is tartozom neki, száz forintot igírtem. Drágo, jó Szentantó, add elő!" A Kapuváron 1941-ben letelepedő, majd templomot építő ferencesek a meglévő hagyományokra építve átvették és felerősítették Szent Antalnak addig a Nagytemplomhoz kötődő, századunk első felében mindinkább elszíntelenedő, majd a II. világháború után végképp elenyésző hivatalos tiszteletét. A barátok tanításának tulajdonítható, hogy a szent legendájának néhány részlete, ezek közül éppen a legmeseszerűbbek, a hívek között is ismert: "Szent Antal igen-igen gazdag embernek vót ugye a fija. Sók helen vót illen betegsíg, szeginsíg, osztá elment illen hithirdetőnek e. Csodatevő Szentantó odament a vizhe, osztá a halak gyüttek ki. Kigyüttek a prédikálásro a vizbül a halak". A keddi napot, melyet a ferences jámborság régtől fogva Szent Antal tiszteletének szentel, a Kistemplomban ma is megtartják. "Szertartáskönyv"-ül a ferencesek által terjesztett ima- és énekfüzetet használják. A szokás néhol, főleg öregek és betegek körében, akik a templomba már nem tudnak eljárni, házi ájtatossági formává vált: "Ha misére elmentünk, akkor misekor, ha nem, akkor meg ithon mindig elmondom. Meggyújtom a gyertyát, osztá a Szentantóho odarakom. Esz mindig elmondom. Egísz esztendőbe, minden héten, kedden". Páduai Szent Antal különféle olcsó ábrázolásai (szobrok, nyomatok) mindenütt előfordultak a parasztházak tisztaszobáit díszítő kegytárgyak között (3., 4. ábra ) Díszítő funkciójukon túl a Szent Antal tiszteletére végzett magánáhítat során kaphattak szerepet. 260