Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Csiszár Attila: Páduai Szent Antal tisztelete Kapuváron

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Csiszár Attila: PÁDUAI SZENT ANTAL TISZTELETE KAPUVÁRON Június 13-át, Páduai Szent Antal napját, a közelmúltig mint fogadalmi ünnepet, helyi szóhasználattal városünnepet tartották számon Kapuváron . A három jószágpatrónus, Szent Lénárd, Vendel és Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolna - a forrásokban egyszerűen csak Szent Antal-kápolna - a 19. század második feléig állt a kapuvári határban. Alapításának idejét és körülményeit nem ismerjük, de a szájhagyomány tudni véli, hogy Szent Antal napját egy nagy állatvész után tették fogadalmi ünneppé. A hagyomány eredetét valószínűsíti a ritka hármas patrocínium, valamint a kápolna helye, amelyet az egykori legelőn, a Szabadhany-on keresztül Osliba vezető út mellett, 18-19. századi térképek segítségével sikerült lokalizálni. A kapuvári plébánia levéltárában található feljegyzések tanúsága szerint a kápolnához figyelemre méltó kultusz kapcsolódott. A történeti források segítségével, a közelmúltban végzett néprajzi adatgyűjtések eredményét is felhasználva foglalom össze mindazt, amit az ünnephez kötődő szokásokról, hiedelmekről tudunk, bemutatva a szent tiszteletének a jószágpatronáruson túlmutató, általánosabb vonásait is. Páduai Szent Antal a katolikus egyház páratlanul népszerű szentje. Első ismert hazai ábrázolása IV. Béla király házioltárán látható, tisztelete azonban számottevően csak a 17. század folyamán kezdett kibontakozni, átvéve a korábbi jószágpatrónus, Remete Szent Antal szerepét (Bálint S. 1977., 435.). A kultusz terjedésénél két iránnyal kell számolnunk. Nyugatról a délnémet barokk inspirálta magyarországi térhódítása, a balkáni területek felől pedig a bosnyák ferencesek hatása látszik valószínűnek. Unyi Bernárdin írja, hogy ünnepén a sokácok és a bunyevácok élő állatokat vittek a ferences kolostoroknak, mintegy Szent Antal oltalmába ajánlva a jószágot. A szokást idővel a velük együtt élő magyarság is átvette (Gulyás É. 1986., 57.). Sok helyen ezen a napon nem fogtak igába és szokás volt az állatok megszenteltetése is. Bizonyos munkára tilalmas volt a nap. Nem kapáltak, lisztbe nem nyúltak, inkább szénamunkákat végeztek, kaszáltak vagy gyűjtöttek. Ahol ünnepét megtartották, ott rendszerint a mindennapos esti ima során is könyörögtek hozzá (Bálint S. 1977., 43.). "Minden veszedelemnek eltávoztatója, minden szüksígnek megszerzőjö ..." mondja a litánia szövege, lízenhárom kiváltság elnyeréséhez tartották foganatosnak a szent közbenjárását. Klaus Beitl és Wilhelm Theopold olyan 18. századi, Szent Antalnak ajánlott votívképeket közöl, amelyek a szó szoros értelmében illusztrálják azokat a kegyelmeket, amelyekért hozzá folyamodtak (Beitl 1973., Theopold 1978.). A kapuvári Szent Antal-kápolna építésének ideje nem ismert. Az 1766. évi Visitatio Canonica még nem említi, viszont az I. katonai felmérés Kapuvárt ábrázoló szelvénye már jelzi az épületet (1. ábra), amelyről a 19. századi vizitációs 257