Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. pasztalatunk a mai egyesületi életben is ez: A Széchenyi Körben, a Tájak-KorokMúzeumok Egyesületben, a TIT-ben, a Történelmi Társulatban stb. Azt szeretnénk tehát, hogy az egyesületek történetének kutatására, erre az igen szép és érdekes munkára vállalkozók a konkrét egyesületek felé fordulnának először. Nemcsak azért, mert kétség kívül ez a dolognak a könnyebbik fele, vagy mert a történettudománynak először a részkutatások eredményére van szüksége, hanem elsősorban azért, mert ezzel a munkával tudjuk legjobban felderíteni az egyesületek lényegét, társadalmi szerepüket, hasznosságukat egy-egy adott körben, működésük körülményeit és formáit. Erre a kutatásra, a megismerésnek erre az útjára számos lehetőségünk van. A nagyobb városi könyvtárak - ismereteink szerint - tele vannak az egyesületek működését kísérő nyomtatványokkal: alapszabályokkal, vagyonkimutatással, éves jelentésekkel, műsorfüzetekkel, tagnévsorokkal, jubileumi alkalmakkor készített történelmi feldolgozásokkal stb. S a levéltárakban is többféle forrásanyag kínál kutatási lehetőséget. Még egy dologra szeretnénk fölhívni a figyelmet. Kérjük az egyesületek történetével foglalkozókat, hogy kutatásaik közben ne tekintsék mellékesnek, elfelejthetőnek az egyesületi élet még kideríthető külsődleges, formai jegyeit. Pontosan azt söpörnék le az asztalról, ami az egyesületet egyesületté teszi: az együvétartozás és a különösség meghatározó jegyeit. Az egyesület nemcsak attól figyelemre méltó, hogy valamit létrehozott, hanem elsősorban attól, hogyan teszi. Látnivaló lesz, hogy az egyesületek története számos mára vonatkozó tanulsággal és főleg vigasztalással és biztatással fog szolgálni. Örömöt fog okozni a kutatónak és az olvasónak egyaránt, hogy az egyesület által létrehozott valami nem úgy született meg, hogy törvény előírta s a polgár nyögve teljesítette, hanem ezek a valamik az őszinte, - mondhatjuk a szeretetteljes - emberi együttműködés termékei. Erre mindig szükség volt és lesz, az nemcsak általunk tárgyalt korban, hanem napjainkban is. Irodalom: BEZDÁN 1975 BEZDÁN Sándor: Mezővárosi olvasókörök a századfordulón. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged 1975. B.GÁL 1988 B. GÁL Edit: A céhek és az érdekképviselet. História 1988/5. sz. BODOLAY 1963 BODOLAY Géza: Irodalmi diáktársaságok 1775-1848. Budapest, 1963. BÖLÖNY 1993 BÖLÖNY József: Klubélet a magyar fővárosban 1827-1944. História 1993/2. B. SZABÓ 1930 B. SZABÓ László: Széchenyi, Petőfi és az Ellenzéki Kör 1848-ban. Budapest, 1930. CHYZER 1890 CHYZER Kornél: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig. Sátoraljaújhely, 1890. DOBROVTTS 1936 DOBROVITS Sándor: Budapest egyesületei, Statisztikai Közlemények 74/3. Budapest, 1936. 211