Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK kisebb csoportjainak erre való hajlandósága és képessége, valamint megjelent a társadalmi szükséglet is. És itt elsősorban nem az egyesülés, az együvé tartozás lelki és erkölcsi szükségletére utalunk, hanem arra, hogy a társadalom, a gazdaság, az ország vagy a szűkebb lakóhely a normális működéshez, főként a normális fejlődéshez igényelte az egyesületek munkáját, alkotásait. A korban megindult és kiteljesedett hatalmas gazdasági és társadalmi fejlődés, e fejlődés kísérő, de alapvető kellékeinek - mai szóval az infrastruktúrának - olyan tömegét kívánta, amit a korszak nemzeti keretek között nem tudott előteremteni, a megvalósítás az egyén számára pedig lehetetlen volt. Ezekhez a szükségletekhez járultak a kisebb társadalmi csoportok olyan speciális érdekei, kívánságai, amelyek a nemzetgazdaság és a nemzeti politika szintjén egyáltalán meg sem jelenhettek. Ezek képviseletére, megjelenítésére és megvalósítására valók voltak az egyesületek és erre való volt a feltételeknek az államhatalom által való biztosítása. Ahogyan a reformkori egyesületeknél számos olyan társadalmilag szükséges alkotást tudtunk felsorolni, amelyek a társadalom egészen kis csoportjainak, az egyesületeknek köszönhetik létüket, a dualizmuskori egyesületek ismerete ezt a felsorolást szinte végtelenné tehetné. Utalnunk kell arra, hogy ugyanakkor az egyesületek sokasága megoldotta, vagy részben megoldotta azoknak a szociális kérdéseknek sokaságát, amelyeket a gyors fejlődés és átalakulás okozott és amelyek megoldása a XX. században már állami feladat lesz. (Nem mondottuk ezzel az utolsó mellékmondattal azt is, hogy ezt a feladatot minden XX. századi állam meg is oldja, és a leggazdagabb államokban is ne maradna napjainkban társadalmi egyesületnek elég szociális, jótékonysági feladat.) Mindenesetre, a dualizmuskori egyesületek társadalmi, nemzeti hasznossága ezek szerint nemcsak a társadalom megszervezésében, a közösségi élet kereteinek megteremetésében nyilvánult meg, hanem materiális alkotások igen gazdag sorában is. 2. Végül néhány szót az egyesületek történetének kutatásáról: Szóvá tettük, hogy a XIX. századi magyarországi társadalmi egyesületek történelmi ismeretéhez, elemzéséhez nem áll rendelkezésünkre elegendő és főleg nem teljes összefoglaló irodalom. Azt is szóvá tettük, és okkal-joggal, hogy nem is várhatunk ilyen összefoglalást, amíg az egyes egyesületek és egyesület-fajták nagy részének történelmi kutatása nem lesz teljesebb. Következésképpen, ezen résztanulmányok, kisebb kutatások fölgyorsítását, számának növekedését tartjuk kívánatosnak. De efelé irányít bennünket az egyesületekről vallott felfogásunk is. Elismerjük, hogy minden korban voltak nagy országos egyesületek is (ma is vannak, sőt még nemzetköziek is), s mivel voltak, vannak, létjogosultságukat, hasznosságukat nem lehet megkérdőjelezni: létezésük, fennmaradásuk társadalmi szükségletet fejez ki. Az egyesületek túlnyomó többségére mégis az jellemző - s véleményünk szerint az egyesületnek, mint társadalmi formációnak lényegére ez mutat rá -, hogy kisebb csoportok érdekeit, céljait jelenítik meg, kisebb csoportok együttműködésének adnak keretet, kisebb csoportok tudatát formálják, és így tovább. A nagy országos egyesületek történetének ismerete pedig azzal a tanulsággal járt, hogy ezek működése, hatékonysága is kisebb sejtek, vidéki, vagy szakmai rétegek, csoportok munkásságán alapult. Gyakorlati ta210