Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről
TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Környei Attila: ADATOK ÉS GONDOLATOK A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI EGYESÜLETEKRŐL I. Az egyesületi működés tartalma 1. Az egyesületekről szóló óriási történelmi irodalom, amely hatalmas méretű az egyes egyesületeket illetően, az egyesületekről általában, vagy összefoglalóan szólva már kevésbé az, tehát a rendelkezésünkre álló irodalom legtöbb terméke megpróbálta fogalmilag meghatározni az egyesületek mibenlétét, lényegét. Ezek a meghatározások többnyire a történelmi-társadalmi szerep és hatás felől értékelik az egyesületeket és szinte egyöntetűen megállapítják, hogy az egyesület a polgári szabadság legsajátosabb megtestesítője, terméke és feltétele egyaránt. így nyilatkoznak az egyesületekről az irodalomjegyzékünkben fölsorolt modern feldolgozások egybehangzóan, de így fogalmazta meg az egyesületek szerepét a XIX. század nagy magyar gondolkodója, Eötvös József is: "Az egyesület lehetsége nélkül nem képzelhetni szabadságot..." - írja legtöbbször idézett elméleti munkájában. (Eötvös, 1886. III. 219.) Közösségi gondolkodásunk másik nagy XIX. századi forrása, a Széchenyi életmű telis-tele van az egyesületek meghatározását segítő tanulságokkal és megjegyzésekkel. Tudatosan írtunk itt életművet, és nem pedig irodalmi műveket; hivatkoztunk tanulságokra is, nem kizárólag irodalmi részletekre. Mert gróf Széchenyi István gyakorlati tevékenysége, élete, gazdasági-műszaki alkotásai, de politikai törekvései is minden egyes mozzanatukban valamilyen módon érintkeztek az egyesületekkel vagy legalább az egyesület gondolatával. Ily mód on nem csodálhatni, hogy Széchenyi irodalmi munkásságának szinte minden alkotásában találkozunk az egyesületekről vallott véleményével. A Széchenyitől ide sorakoztatható, egyesületekről szóló idézetek mindegyikének lenne erkölcsi tanulsága, többségének politikai tartalma is, a kérdés Széchenyi-féle megközelítésére mégis inkább a gyakorlatiasság a jellemző. "Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen" - írja le a közhelyet első nagyobb munkájában (Széchenyi, 1828.238.), s a korszaknyitó Hitelben is hasonlóan gondolkodik az egyesületekről: "... egy magányos ember semmi, s csak egyesületeknek van hosszú élete s igazi súlya." (Széchenyi, 1830. 174.) Igazán prózaian és érthetően naplójában nyilatkozik az egyesületekről: "... egyesülések által minden gyarapodhatik." (Széchenyi 1825. aug. 23.) Gróf Széchenyi Istvánnak itt utolsóként idézett megjegyzése átvezet bennünket az egyesületekkel foglalkozók és az egyesület fogalommeghatározása gyakorlatibb területére. Akárhogy is határozzuk meg az egyesület fogalmát, a velük való foglalkozásban e fogalommeghatározás gyakorlati kritériuma a döntő: valamilyen ismérv vagy ismérvek alapján mit tekintünk egyesületnek és mit zárunk ki ebből a fogalomkörből. Hiszen Széchenyi itt nem is egyesületet említett, hanem 199