Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. A szentmártoni uradalom és falvai a "franciajárás" idején Czinege emlékirata az 1809. június 13-i nap eseményeivel kezdődik. E tekintetben mind ő, mind pedig az uradalmi tisztviselők 1811-1812 során keletkezett felvallásai a hadtörténeti irodalom által is hangsúlyozott ellátási problémákhoz, illetve a es. kir. seregben uralkodó fejetlenséghez nyújtanak adatokat. Az utóbbiak, az uradalmi tiszviselők 1811-1812 során a károkról, eseményekről tett felvallásai, tanúkihallgatásai, az emlékiratot lényegesen tovább árnyalják. Rákótzy József - későbbi provisor - 1809-ben kismegyeri számtartóként érte meg a "franciajárást", ő felelt a kismegyeri, hecsei granariumokért. A francia sereg váratlan támadásáról, a katonák ellátatlanságáról 1811 decemberében felvett vallomása kitűnő képet nyújt. Emlékei szerint a keze alatt lévő granariumokban több mint 10.000 pozsonyi mérő (pm) szemestermény volt, amiből az apátság 4.000 pm búzát, 2.000 pm zabot ajánlott fel a császári-királyi seregek, illetve a felkelő hadak ellátásához. Először 1809 májusában járt Győrben a profunt tisztnél, aki a beszállítást telt raktár miatt nem vállalta. Június 2-án Tar József tartományi biztoshoz (provinciális comissarius) ment Győrbe, aki a főapát által felajánlott búza és zab városba hozataláról intézkedni próbált, de a már említett profunt tiszt felsőbb parancsra hivatkozva ismételten nem engedte, ahogy mondta, amit hoznak, azt az ellenség elől hajón kell menekítem. A szállítás ügye azért is leállt, mert az uradalomnak ehhez szekerei nem voltak, Győrben pedig e célra akkor nem tudtak adni, mert azok jelentős részét a sáncolásoknál {"festung"-oknál) használták fel. Csak június 12-re tudtak megfelelő mennyiségű szekeret ígérni Hecsére és Kismegyerre, ahová a szám tartó elegendő robotost rendelt. A csanaki robotosok 13-ra már a Hecsén tárolt búzát zsákokba bemerték, a zabbal voltak elfoglalva, amikor azt a hírt kapták, hogy az ellenség Kismegyerre ér. Rákótzy, Greger Ferenc szentiváni ispánt a munka folytatására Hecsén hagyta, s maga azonmód Kismegyerre rohant. A prof unttól későn jött a segítség, a kimért szemestermény Hecsén maradt, s a rákövetkező nap a francia hadak mindent felprédáltak. Greger Ferenc szentiváni ispán vallomása ezzel megegyezett; mint mondotta, 12-én egész nap várták a profuntot, s 13-án Rákóczy ment be érte Győrbe, de a segítség már későn jött, 14-én pedig az ellenség Kismegyert, Hecsét, Szabadhegyet, Szentivánt elfoglalta. Forstner György kismegyeri ispán vallomásában kiemelte, az ellenség oly gyorsan jött Kismegyerre, hogy ő mindenét ottvesztette. Az ütközet után 4-5 napra "már a granariumokban a' jószágnak a' porát is söpörni lehetett"}

7 Az úriszéki vizsgálati iratok a fegyelmezetlen insurgens had okozta, majd francia károktól különbözőképpen sújtott települések problémáit is érzékeltetik. Fontos adatokat adnak a hadi eseményeket átélt kisemberek mindennapi problémáihoz. A csanakiak többszörösen is rosszul jártak; a kunsági, jászsági felkelő seregek "rajtok élvén, tavaszi takarmányoktul is megfosztattak", tetemes kárvallásaik miatt 1809 augusztusában a nádorhoz fordultak.

18 Az insurgens hadakat követően a francia sereg prédálásaitól szenvedett a falu: "majd minden némüinktül ki rabultattunk, és az házaink tájára is majd állig mehettünk ... mint egy 10 napokig", mely idő alatt az elásott és fönt található élelmeiket, állataikat elvitték. "A midőn pedig kicsinyenkint haza verődtünk volna, ki harmadik, ki negyedik határból, és tallálván 171