Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. miatt a megürült megyei hivatalok helyettesítéssel történő feltöltése volt, amihez, minthogy a Rábán túlról is nagyszámú nemes költözött ideiglenesen át, bőven lehetett megfelelő számú, képzettségű embert találni. Gr. Zichy Ferraris Ferenc a főispáni hivatal adminisztrátora 1809. augusztus 21-re Tétre hívott össze közgyűlést. Az országos rendelések, parancsolatok, valamint a köz- és vagyonbátorság fenntartása, a törvénykezés folyamatossága miatt szükségesnek tartotta a csonkán maradt tisztikar kiegészítését. Ezért balatonfőkajári Török János volt szolgabírót az alispáni tisztre, Muraközy Józsefet a főjegyzői, Kiss Jánost pedig az aljegyzői, Karkoványi Istvánt a sokoróaljai főszolgabírói, Sibrik Gábort ugyanezen járás alszolgabírói, míg Börcsy Imrét a pusztai járásba alszolgabírói, Zatureczky Miklóst pedig ugyan ide esküdti hivatalra helyettesítőként kinevezte, Hőgyészy Sándort pedig a főadószedői hivatal ellátására utasította. A törvényhatósági élet szabályszerű ellátásához a hivatalviselőknek az aktuális járásban történő lakást rendelte el. A rendkívüli helyzetben a Téten lakó Kováts Mártont, illetve Hlatky Andrást a pusztai járásba a rendre felügyelő biztosoknak (komisszáriusok) nevezte ki. A sokoróaljai és pusztai járások mellett a tó-sziget-csilizközi járásból az utóbbi rész maradt a töredék, meg nem szállt megye határain belül. A főispáni adminisztrátor úgy értesült, hogy a hadi események, a zavaros közigazgatási helyzet miatt azon a területen Pozsony megye is intézkedéseket foganatosított, így nehogy ez ismételten bekövetkezhessek, a Csilizköz élére helyettesítői jogkörrel ellátott hivatalviselőket nevezett ki. Barthalos István az alszolgabírói, Mórocz János pedig az esküdti hivatalokat nyerte így el. Miután intézkedéseit a közgyűlés elfogadta, egy Állandó Bizottmányt (Permanens Deputatio) állított fel, aminek kötelessége "minden elől adandó állapotokban oly által látó, és foganatos el intézéseket tenni, hogy valamint a köz jónak abbul haszna szármozni fog, vagy kinek kinek, magányos ügyeiis videlmeztetődgyőn". A 14 tagú deputáció élén Bezerédy Ignác - a törvényes másodalispán - állott, tagjai a vármegye jelentős táblabírái, több tisztségviselő, illetve Nóvák Krizosztom pannonhalmi főapát. A Bizottmány szükség esetén alispáni összehívásra, a tisztségviselők jelenlétében tanácskozott. Az Állandó Bizottmány folyamatosan hivatali kapcsolatot tartott a megszállt területek központjával, Győrrel és az ott maradt megyei tisztviselőkkel, élükön Györgyi Pál királyi tanácsos, első alispánnal. Ez a kapcsolattartás egyrészt a törvényhatóság szimbóluma, a megyei pecsét visszaszolgáltatása miatt alapvetően szükséges volt, hisz az a levéltárral együtt Győrben maradt. Az adott hadi, közigazgatási helyzetben, a megmaradt települési struktúrában Szentmárton helyzete abszolút mértékben felértékelődött, amit az ott tartott kisgyűlések, törvényszékek is jeleznek. Valójában ez lett az Állandó Bizottmány üléseinek székhelye - ahogy ezt Czinege emlékirata is jelzi. 169