Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. kivágott, ennek megfelelően elől-hátul csúcsban végződik. Élét vékony fonallal varrt ferde öltéssor szegi. (Példányunkon a kapcaszár első oromzata megsérült, hiányos, de az épen maradt rész íve a szimmetrikus megoldásra enged következtetni.) A remekdarab — a korabeli technológiának megfelelően — fordítós kaptafán készült, de a belső szárra helyezett fűzéspánt alapján egyértelműen jobblábasnak tekinthető. Az ún. "forgatós" vagy "egylábas" lábbelik használatát illetően eltérnek a vélemények. Egyik nézet szerint az állandó hordás által alakult ki a jobb vagy bal lábhoz idomult "féllábasság". (Várnai 1961.137.) Hihetőbbnek látszik, hogy az ilyen lábbelik minkét darabja tetszés szerint viselhető a jobb vagy bal lábon, sőt a rendszeres — napi vagy heti — váltogatás őrizte meg a lábbeli ideálisnak tartott formáját, azonos megjelenését. (Gáborján 1959. 213.) Esetünkben a mindenkor a belső száron levő fűzött hasíték eldöntötte ezt a dilemmát, hiszen a kialakult szokás e lábbelit eleve féllábassá tette. A győri remeken megfigyelhető némi asszimetria, amely a fűzés helyétől függetlenül is jobblábasnak mutatja a cipőt. Mivel ezt a darabot soha nem viselték, nyilvánvalóan nem a használat alakította ilyenné. A győri remekmunka még további — elsősorban művességtörténeti, technológiai — vizsgálatot igényel. Bemutatásával ezúttal az volt az elsődleges szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet egy forráscsoportra, mert a hazai viselettörténeti kuta- tás megválaszolatlan kérdései jelzik, hogy "a múzeumi diszciplínák tárgyértelmezései nélkül sem az emberiség, sem a nemzet, sem a szűkebb szülőföld múltja nem ismerhető meg kézzelfogható valóságában. A múzeumi tárak emlékanyaga nélkül képtelenek lennénk felfogni, megismerni a múlt, a tradíció üzenetét..." (Dr. Filep 1992. 3.) A hazai viselettörténeti kutatás lehetőségei és feladatai Viselettörténeti mozaikokból napjainkra egyre tisztább kép alakul ki nemzeti viseletünk elemeinek, szellemiségének eredetét és karakterét illetően, összefoglaló munka híján azonban ez bizonytalanul kezelhető összerakó játék, melyeknek akár egyetlen hiányzó darabja is nehezíti a továbbjutást. Kutatásunk jelen állapotát, feladatait és megoldási lehetőségeit, egy elfeledett "viselettörténész" — máig érvényes — észrevételei, rendkívül jól hasznosítható javaslatai és módszerei bemutatásával érzékeltetem: "Minden művelt európai nemzet bírja nemzeti viseletének történetét; hű rajzokban és díszes munkában összegyűjtve történeti emlékeit s múltját mintegy megtestesítve látja maga előtt...Sajnos, hogy ez egyetemes népviseleti gyűjteményekben oly gyéren és felületesen van a magyar ősi viselet képviselve, mintha e nemzet nemcsak letűnt volna; mintha viselete, mely oly nemes, nem lett volna szintén méltó arra, hogy megörökíttessék. Itt az ideje, hogy kipótoljuk a mulasztást, mégpedig mi magunk. Mint annyi másban, úgy e részben is önerejére van hagyatva a magyar; önszorgalma, törekvése által kell pótolnia a hiányokat, hogy eljuthasson a művelődés azon fokára, hová szerencsésb körülmények között a többi népek eljutottak azalatt, míg nemzetünkre a sors mindenféle csapása 111