Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. akkor a hazai használathoz igazítják az eredeti fazon más éghajlati viszonyokhoz és életformához alakult "pongyola" változatát. Ezzel az átalakítással egy korábban ismert és használt cipőformát fejlesztett tovább — később teljesen önálló lábbelivé: a kapcás papucs. A középkori eredetre a budai szoborlelet anyagából feltűnően nagyszámú és megdöbbentően hasonló lábbelik utalnak. Ilyen bokát fedő, belül fűzős finom lábbelit visel az udvari öltözetű férfialak, a közismert, sisakot tartó apród, a szakállas fegyverhordozó, és ilyen lábbeli van a 37. számú láb töredéken is. Kísérteties a hasonlóság a 39. számú lábtöredék cipőjével, amely nem csupán oldalfűzős megoldásával, hanem az ívesen kivágott, csücskös megoldású szárvégződésben is azonosítható, sőt a bokahajlatban még az illesztési vonalat is megörökítette a szobrász. (Zolnay-Marosi 1989.19. kép, ill. Végh é.n. 22., 29., 34., 37., 39. tétel) E cipőfajta kortalanságát és továbbfejlődését igazolják az egri Rozália-kápolna kriptájából előkerült 18. századi oldalfűzős magasszárú férficipők, melyek egyike még őrzi ugyan a kapcával egybeszabott papucsok szabásvonalát, többségük azonban inkább a mai magasszárú, un. cúgos cipőkhöz hasonlítható. ( V. Ember 1961,262.) Ez a típus jól tanulmányozható az ősgalériák 18. századi alakjain is, mint gróf Csáky József (Buzási, 1988. kat. C.23. 15. sz. kép.), vagy gróf Bánffy Dénes egészalakos képein (Buzási, 16. sz. kép.). E példányokon már elmaradtak a keleties elemek — a horgas orrú, gömbölyded talp, az orientális díszítések, — de megmaradt a finom juh- vagy kecskebőr alapanyag, a fordítva duplán varrott talp, amely oly kedveltté tette, hogy a székely viseletben még századunk elejéig fennmaradt, "csizmabolond" néven. (Várnai, 1961.141.) A hódoltságkori lábbelianyag kutatásmódszertani dilemmája Az írott és képi források mellett a papucs kapcástól a régészeti feltárás nyomán előkerült ún. szolnoki "hódoltságkori lábbelianyag" által jól tanulmányozható ásatási emlékanyaggal is rendelkezik, melyet Gáborján Alice a későbbi magyar lábbelik formai és technikai egyezésének felderítése céljából viselettörténeti aspektusból is alaposan megvizsgált. (Gáborján, 1957. 543 ill. 564.) A szolnoki anyag csak talpakból álló leletegyüttes. Ez a talpbőrök vastagságának, és feltehetően cserzésüknek köszönhető, mely ellenállóbbakká tette őket a földben dolgozó kémiai hatásokkal szemben. Ásatásoknál általában a lábbelik talpai kerülnek elő, a felsőrészek sokkal ritkábban maradnak meg. A hódoltságkori talpleletek felsőrésze illetve az összevarró fonal is elenyészett, így jól tanulmányozhatók az öltéslyukak, s megfelelő biztonsággal lehet következtetni a felsőrészt a talphoz rögzítő öltés technikájára. (Gáborján, 1957.543.) E vizsgálat során nyert ismeretek azonosíthatók és pontosan igazolhatók a győri csizmadiaremek épen maradt példányán, felmentve bennünket a tárgy megbontásával járó vizsgálat alól. 107