Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek
ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK Kutatástörténeti, etimológiai dilemmák A tárgy nem ismeretlen a kutatók előtt, hiszen (a feltehetően alapos cipőipari ismeretekkel is rendelkező) Várnai Imre régi magyar lábbeliviseletekkel foglalkozó tanulmányában ismertette, sőt képet is közölt róla. Megfelelő adattári tájékozódás híján a győri papucsremeket "oldalfűzős cipőnek" nevezte, amely "bőrkapcás papucsot utánoz". Azt is tudta, hogy az csizmadia-remek, és 1602-re datálható — hiszen ez a tárgyra rányomtatottott szövegből tudható —, mégsem kapcsolta össze a céhlevél remekelőírásával, illetve a mesterkönyv ezidőből való bejegyzéseivel. így bár erős sejtése volt a lábbelifajtát illetően, nem állapíthatta meg, hogy a bemutatott tárgy bizony ama előírt remekdarab: a "papucs kapcástul" az, amelyet a kezében tartott. (Várnai,1961.147.) Ez a bizonytalanság — a viseletkutatás nehézségei és buktatói - jelzi a győri csizmadiaremek viselettörténeti jelentőségét. Képzeljük el, milyen nehézségekbe ütközik egy öltözetdarab meghatározása kevesebb információ esetén! Első gond általában az elnevezésbeli dilemmák feloldása. A kutató valóban nehéz helyzetben van a teljes jelentésváltozáson átment szakkifejezések útvesztőjében. Talán elegendő saru szavunk metamorfózisára utalnunk. Az egykor konkrét — magasszárú, több rétegű talppal ellátott — cipőféleséget, később általában lábbelit jelölő név napjainkra egy egészen más, szandál-szerű lábravaló megnevezésére szolgál. (Bárczi 1961.V.köt. 1138.) Az alapos — főleg levéltári forrásokra épülő — kutatómunka többnyire sikeresen tisztázta az egyes öltözékek és lábbelitípusok jellemzőit, gyakran elfogadhatóan társította az elnevezéseket a meghatározásokhoz. Igaz, ez néha még olyan nyilvánvaló esetekben is fejtörést okozott, mint az egyértelmű latin szóra épülő elnevezés, a sólya (latin solea= bocskor) esetében is. (Kőváry, 1870 309.) Az etimológiai vizsgálat nem csupán az elnevezések és meghatározások azonosítása miatt fontos. Elengedhetetlen a szakmai összefüggések tisztázása szempontjából is. Nem véletlen, hogy Gáborján Alice is a saru szó jelentésváltozásának feloldásával indította a magyar hosszúszárú lábbelitípus viselettörténeti elemzését. (Gáborján, 1958.38. ) Ez témánk szempontjából is alapvető, mert a vargacéhből való kiválás és egy új termékfajta kialakulásának útját is megmagyarázza. A megkülönböztetéshez a Czuczor-Fogarasi féle értelmezés használható, mely szerint a saru "vastag, réteges talpú, magas, szárú durva lábbeli". (Czuczor-Fogarasi,1870.,725.) Itt a "rétegelt talp "megjelölése az egyik alapvető mesterségbeli eltérés. Nagyon fontos specializálódási feltétel lehetett az eltérő nyersanyagasználat, illetőleg munkamódszerek, vagy egy új fazon bevezetése mentén megfogható objektív különbség. A szakmai és gazdasági érdekvédelmi céllal szerveződött céhek elkülönülésének pontosan értelmezhető újdonságon kellett alapulni. Jellemző ugyan a divatváltozást követő specializálódás, de ennek többnyire határozott mesterségbeli újdonságokkal kellett együttjárni. így történt esetünkben is, amikor az új technológiát alkalmazó, keleties megjelenésű, újdivatú termékkel jelentkező iparosok kiválhattak a vargacéhekből, privilégiumot kérve a főhatóságtól. 100
