Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Jubileum

40 ÉVES AZ ARRABONA ARRABONA 37.1999. Borsos Miklós tiszteletére rendezett tudományos ülésszak (1989); (Arrabona 2630. számában 1991) anyaga. Timaffy László 75. születésnapjára szervezett köszöntő ülés (1991) (Arrabona 31-33. szám, 1994). Xántus János halálának 100. évfordulójára emlékező országos ülés (1994) (Arrabona 35. szám 1996). Barsi Ernő 75. születésnapjára készített tisztelgő tanulmányok (Arrabona 35. szám, 1996). Domonkos Ottó 70. születésnapjára írott köszöntő tanulmányok (Arrabona 36. szám, 1998). Az 1959-es első szám kiadója még a Képzőművészeti Alap volt, költségeit a múzeum fenntartója, a Művelődési Minisztérium fedezte. Az évkönyvet 1988-ig a győri Xántus János Múzeum (24-25. szám), ezt követően a Xántus János Múzeum és a megyei múzeumi szervezet közösen adta ki. 1996-tól (35. szám) már egyedül a megye valamennyit múzeumát képviselő Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága szerepel az impresszumban. Az 1994-es kötetnél (31-33. szám) használtuk először a számítógépes szövegszerkesztést, amellyel korszerűbb arculatot öltött a periodika. 1996. június 4-én a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Művelődéspolitikai Főosztálya méltányolta a múzeumi szervezet kérését és engedélyezte, hogy az Arrabona évkönyv a jövőben múzeumi közleményként (folyóirat) jelenjen meg. Az engedély azzal járt, hogy a korábbi, csak tanulmányokból álló, statikus belső szerkezet kibővült rovatokkal: tanulmányok, közlemények (eredeti történeti források), arcképek (életrajzok) és a múzeumi élet eseményeiről szóló írások szerepelnek. Ezzel együtt megváltozott a folyóirat borítója és belső tipográfiai képe is. Végül jogos büszkeséggel kijelenthetjük, hogy a negyvenéves Arrabona komoly, értékelhető tudományos rangot vívott ki magának a magyar muzeológiában, kialakultnak tekinthető, stabil szerzői gárdával és a tudományágakhoz kötődő szellemi háttérrel rendelkezik. A múzeumi diszciplínák művelésében az egyik legrégebbi vidéki folyóirat: szakmai tekintélye és rangja van, amely a négy évtized során alakult ki a közel 300 szerző több mint 400 dolgozata közlésével. Az évkönyv-jelleg miatt a kiadvány mindvégig megőrizte tudományos aktualitását és szellemi frissességét, tartósította a kialakult közlésbeni gyorsaságot. Az Arrabona által gazdagodott a magyar régészettudomány, hozzájárult a történettudomány, a néprajz és a művészettörténet hazai fejlődéséhez. Elősegítette az itthoni tudományos gondolkodást és - elsősorban cserekapcsolatai révén - hozzájárult a nemzetközi méretekben folyó tudományos információk cseréjéhez. A szerkesztő 9