Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Tomka Péter (Győr): A sopronkőhidai 9. századi település
állt, a tűztér nyílása K felé nézett, azaz a ház tengelyére merőlegesen állt /ó. ábra/. A kemence felmenő részét kisebb kődarabokból alakították ki, a körülötte megfigyeli cölöphelyek /amennyiben egykorúak/ ehhez a felmenő részhez tartozhattak. Formájára és funkciójára nincs közvetlen adatunk, leginkább valamilyen egyszerű füstelvezetésre gondolhatunk. Az így rekonstruált gödörház semmiben sem különbözött a VI-XI. századi "kelet-európai" háztípustól. A nagy lendülettel folyó avar kori telepkutatás során /legutóbb Uwe Fidler alapos összeállításában ötvennél több Kárpát-medencei - valamilyen szinten publikált - lelőhely szerepelt, a lista koránt sem teljes/ a kőkemencés házak száma is megnőtt. Korai és későavar példáink egyaránt vannak, elsősorban a Dunántúlról és a vele közvetlenül határos bal parti területekről: Dunaújváros-Öreghegy, TatabányaAlsógalla, 7 Kölked-Feketekapu, 8 , Stúrovo- Obid /Párkány - Ebed// Koma rom-Hajógyár /Komarno/. Két - részben publikált - nyugat-dunántúli előfordulása: Tarjánpuszta-Vasas II, Lébény-Kaszás. Ezzel szemben az Alföldön ebben a korban a - különböző típusú - agyagtűzhely az uralkodó. A kőtűzhely, agyagkemence, egyszerű fűtőgödör elterjedési területe között a határ már az avar korban sem éles /Győr, Bokányi D. u.,14 Szekszárd-Bogyiszlói út /, még ugyanazon a telepen is előfordulnak /Párkány /. Hasonló a helyzet a 9. századi Pannoniában: Balatonmagyaród-Feketeszigeten a kőkemencék a jellemzőek, Balatonmagyaród-Hidvégpusztán agyagtűzhelyek is előfordultak /keltezésük: 9. század második fele - 10. század eleje/, Zalavár-Kövecsesen a házak túlnyomó többségében kőkemence volt, a szomszédos Zalavár-Rezesen az agyagtapasztással készült tűzhely volt a jellemző /bár kőkemence is előfordult, az ásató ugyancsak 9.-10. századi keltezést javasolt/. A 9. és 12. század közé keltezett Muzla-Cenke /Muzsla-Csenke/ településen kőkemencék kerültek elő, míg a Sopronkőhida szempontjából különösen fontos Sommereinben az agyagtűzhelyek domináltak. A magyar honfoglalás után ezen a téren nem sok változást tapasztalunk. Takács Miklós elsősorban az időrendi különbségre mutatott rá, eszerint a kőkemencék általában korábbiak, 10-11. századiak, ugyanekkor Nevizánszky Gábor a Kisalföld északi felében területi elkülönülésre figyelt fel: míg a Vágtól Ny-ra az agyagkemence az uralkodó típus, addig a Vág és az Ipoly között már vegyesen fordul elő kőkemencével. A kőlapokkal határolt tüzelőtér nem mindig található meg jó állapotban, nemegyszer a házak felszámolásakor szétbontják, elhordják, nyilván másodlagosan felhasználják. Néhány, a sopronkőhidaihoz hasonló megtartású példa: kelet-európai elterjedését demonstrálandó Koreák IX.,4. ház, Kodyn II., 6. ház /Pen'kovka kultúra/, Zovtnevoe 8.ház /szaltovói kultúra, visszaigazolva egyben, hogy a kőkemence Kelet-Európában sem kizárólag szláv tradíció/, az avar korból: Dunaújváros-Öreghegy 14. objektum, Komárom-Hajógyár 4. objektum, Lébény-Kaszás, 103. objektum, a 9. századból Zalavár-Kövecses "A" ház, a 9.-10. századból Muzsla-Csen31 ke-Vilmakert 264. ház, a 10. századból /amúgy avar verettél keltezve.../ Sály-Lator 1/1982. ház. Az a körülmény, hogy a kemence szája a ház/tető/ tengelyére merőlegesen nyílik, szabályosnak mondható. A középkori kő- és agyagtűzhelyek nagy sorozatánál ez a helyzet. Bármilyen nagy reményeket fűztem az anyaggyűjtés kezdetekor ahhoz, hogy az avar korban számos eltérő esetet dokumentáltak /Dunaújváros, Komárom/, be kellett látnom, hogy ezek nem különleges avar kori gyakorlatot, hanem a szabályt erősítő kivételeket jelentenek. A kemencének az ÉNy-i sarokban való elhelyezése ritka ugyan, de korántsem egyedülálló /pl. Tarjánpuszta 5/77. ház, más tájolással, Zalavár-Kövecses, a házak többségében, Balatonmagyaród-Fekete sziget, ugyancsak más tájolással, Muzsla-Csenke 17., 120., 401. ház, Sály-Lator 1/1982 ház /. További vizsgálatot érdemel a kőkemence mellett talált cölöphelyek ARRAB0NA WlltM 36/1-2
