Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Askercz Éva (Sopron): A soproni bútorművesség és lakáskultúra jellegzetességei a XVII–XVIII. században

A 1 8. században a lakások kialakításában, bútorozásában és használatában is óriási változásokat figyelhetünk meg. A műemléki kutatások és levéltári források azt jelzik, hogy megváltozik a lakások mérete. Több lesz az alapterületében kisebb, egymásba nyíló lakószoba, átlagossá válnak a 3-5 szobás lakások. A faburkolatokat, famennyezeteket falfestés és stukkós kiképzésű mennyezetek váltják fel. Sopron belvárosában számos házban tártak fel olyan táblás, jelenetekkel vagy ornamentumdíszekkel kialakított falfestéseket, amelyek e megváltozott ízlésről tanúskodnak. (Új u. 1 8, Templom u. 12, Templom u. 2, Fő tér: Gambrinus ház és Storno ház). A 18. század folyamán a lakások bútorzata is teljesen megváltozik. Eltűnnek - vagy a lakások melléktereibe kerülnek - a nagyméretű, dísztelen ládák, a padok és a mennyezetes ágyak. A polgárság egyre több értékesebb fából, főleg dióból készített bútort használ. Az értékesebb, faragott, furnérozott, berakással ékesített ruhásszekrények mellett megjelennek az alacsony fiókosszekrények, a sublódok és a magasabb díszes írószekrények. De megnövekszik az asztalok és a székek száma is a lakásokban. Számos kisebb-nagyobb speciális asztal - író-, játék- kávézóasztal - lesz használatos, hozzájuk náddal, bőrrel, textillel kárpitozott székek és kanapék járulnak. Megfigyelhető, hogy a 1 8. században folyamatosan növekszik a leltárakba bejegyzett apróságok, képek, gyertyatartók, edények, tükrök száma. A lakás öltözetéhez járuló dísztárgyak, az asztalokon - és soha nem a földön! összeírt szőnyegek is a lakáskultúra általános gazdagodásáról árulkodnak. A lakások használatában is nagy változások mennek végbe, ezt tükrözi a szobák elnevezése is. A 18. század közepétől számítva jelenik meg a hálószoba, ebédlőszoba elnevezés. Az egyes szobákban feljegyzett bútorok tanúsága szerint a 1 8. század végén a lakásokban már meg-megjelenik a ,,fogadó,, szoba, azaz olyan helyiség, ahol az ülőgarnitúra mellett a díszesebb, értékesebb ruhás- és írószekrények és egyéb üveges könyv- vagy sarokszekrények is ott vannak, több kép és dísztárgy társaságában. E jelek ellenére azonban még mindig általánosabbnak tekinthető az a lakástípus, amelyben a fenti funkciók nem különülnek el. Igy a szekrények és egyéb bútorok mellett többnyire minden szobában találunk ágyat, vagy akár Leibsthl-t is - paravánnal elkerítve. Az azonos huzatú ülőgarnitúrákon túl nincs egyéb jele annak, hogy a 18. századi polgárság lakásaiban egységes stílusú, egyidőben készített berendezést találnánk, ez egyébként egybevág a ránk maradt bútorok különbözőségeivel is. A lakások mai szemünkkel nézve még mindig rendkívül zsúfoltnak tűnnek, hiszen a nagyméretű ruhásszekrények, írószekrények, amelyekből 4-5-6 is állott olykor egy szobában, szinte teljesen betöltötték a rendelkezésre álló helyet. Ha azonban a festett falakat, a figurális, ornamentális díszekkel ékesített bútorokat nézzük, kitűnik, mennyivel barátságosabbak, szebbek lehettek ezek az otthonok a korábbiaknál. Hogy a bútorokhoz fűzött értékképzet megnőtt, arra a mesterremekek készítéséből éppúgy következtethetünk, mint a tárgyakból magukból, és az elvétve közölt árakból. A lakásokhoz természetesen mindig tartoztak konyhák, beépített tűzhelyekkel és kemencékkel. Ezek bútorzata egyszerű és célszerű tartókból, fogasokból állt, ezek az idővel elenyésztek. A konyhában feljegyzett eszközök azt mutatják, hogy a háztartások „önellátóak voltak,, , így a hús, zöldség feldolgozástól a kenyérsütésen keresztül a főzésig mindenre föl voltak szerelve. A tálalóedényeket sohasem tartották a konyhában, azoknak a szobákban volt a helyük. Érdekes, hogy az ónedények viszont a 18. században kikerültek a szobákból a konyhaterekbe. 1975-ben a 17. és 18. századi polgári lakások rekonstruált mását elkészítettük a soproni Fabrícius házban, ahol az első emeleten egy 1 7. századra, a másodikon egy 18. századra jellemző méretű lakást tárt fel a műemléki kutatás. A rekonstrukciós ARRABONA EfGfl 36/1-2.