Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Dominkovits Péter (Sopron): Sopron vármegye céhprivilégiumok felülvizsgálatáról készített jegyzőkönyvek (1761)

Dominkovits Péter: Sopron vármegye céhprivilégiumok felülvizsgálatáról készített jegyzőkönyve (1761 ) A céhprivilégiumok kibocsátása a XVI. század derekától a XVIII. század első harmadáig folyamatosan növekedett. A fenti időszakban a kibocsátók között már nem csak szabad királyi városok (pl. Pozsony, Sopron, Nagyszombat) magisztrátusait találhatjuk meg, hanem e folyamatban egyre jelentősebb szerepet kaptak a világi és egyházi földesurak és maga a király is. A XVIII. század első harmada a céhes élet megújulásának is az időszaka. Egyrészt folytatódott a céh szervező dés a már meglévő céhes központokban, másrészt a céhes kézműipari szervezet kiterjedése földrajzilag is nagyobb mértékűvé vált. Ez a tendencia megfigyelhető még az iparosodottabb törvényhatóságok területén, így Sopron vármegye esetében is. Országosan hangsúlyosabb; a török alól felszabadított, reorganizálódó területek bekapcsolódása. A céhes élet újravirágzásával, a kézművesek letelepedését segítő állami gazdaságpolitikával párhuzamosan - e tendenciákkal összefüggésben - egy másik folyamat is kibontakozott. Mind a nemesség, mind pedig az államkormányzat erőteljesen fellépett a céhmonopóliumok, illetve azok működésében tapasztalható visszás jelenségek ellen (1715:LXXIX. tvc, 1723:LXXIV.LXXV. tvc, 1729:X.tvc). 1730-ban a nemrég létrehozott Helytartótanács bekérte az országban működő összes céh privilégiumlevelét. Ezzel immáron kormányszéki oldalról is megkezdődött a céhek működésének ellenőrzése, illetve szabadságaik korlátozása (pl. létszám limítáció, mestervizsga díjai esetében). Mária Terézia királynő 1 761 -ben minden céhnek kötelező érvénnyel előírta a királyi kiváltság megszerzését, illetve a régi királyi privilégium megújítását. Az 1761. évi szabályzat elrendelte a törvényhatóságok területén azodáig működő céhek artikulusainak összegyűjtését, azok kormányszéki felterjesztését. Minden bizonnyal a céhartikulusok felülvizsgálatával kapcsolatos vármegyei gyűjtőmunka során keletkezett az a 39 oldalas, datálatlan jegyzőkönyv - illetve annak 47 oldal terjedelmű szöveghű fogalmazványi példánya -, amely a Guary család levéltárában maradt fenn. Maga a fent jelzett probléma Sopron vármegye március 11 -tői, Sopron sz. kir. városban folyamatosan tartott közgyűlésébe került exponálásra. Ugyanis ide érkezett az az 1 761. március 16-án kiadott helytartótanácsi körrendelet, amely a törvényhatóságokat felszólította illetékességi körükön belül a céhprivilégiumok összegyűjtésére és azok több szempontbóli, így a mestervizsga díj oldaláról történő megvizsgálására, továbbá a vizsgálati iratanyag kormányszéki felküldésére. A körrendelet felolvasását követően a rendek a vizsgálat elvégzésére egy bizottságot (deputatio) választottak, és meghagyták; az munkájáról a folyó év május 25-re, Nemeskérre tervezett közgyűlésen számoljon be. A májusi közgyűlésen a felülvizsgálatra kijelölt bizottság jelentését beadta. A vizsgálati iratanyag gerincét alkotó jegyzőkönyv mégsem a közgyűlési iratsorozatból, hanem egy kortárs megyei hivatalviselő, Guary Miklós hivatali tevékenysége során nála maradt iratai közül került elő, amiket a gazdag családi levéltár őrzött meg. Önmagában a jelenség cseppet sem egyedi, de a keletkezés, bekerülés históriája még sem teljesen lezárt. ARRABONA 36/1-2.