Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból
Sőt, előfordul hat mestertárs is a testamentumhallgatók között: Varga András 1615-ben kelt rendeléseit pl. István deák újvárosi esküdt mellett hat varga, Santa Zabo Péterét 1 61 7-ben Kowach János mellett hat szabó hitelesíti jelenlétével. Az esetek jelentősebb részében 2-4 között van a testálásnál jelenlévő mestertársak száma; néha - főként a három tanú előtt kelt végrendeleteknél - előfordul az is, hogy egy személy képviseli csak a céhet. A tanúnévsorok elemzése kapcsán két érdekes jelenségre szeretnénk még a figyelmet felhívni! Az egyik: Győrött is találunk példákat arra, hogy egymással rokon szakmák képviselői, amennyiben külön-külön kevesen voltak önálló céh alakítására, közös céhbe tömörültek. Igy jött létre Győrött 1601-ben a szíj-, nyereg-, lakat- ill. pajzsgyártók, valamint a csiszárok közös céhe; e céh tagjai kölcsönösen ott vannak egymás betegágyánál! Igy tanúskodik együtt Chiszar Mátyás 1613 novemberében kelt végrendeleténél Szyartho Mátyás céhmester, Szyartho Péter, Szyartho Antal, Szyartho Jakab, Lakathyartho Mihály, Lakathyartho Mátyás és Nyereghyartho Gergely; és ezért teszi utolsó rendelését Ekechy Lakatiarto István 1 639-ben ,,Chehmester Uram Eoreg Szyarto Peter" Themetueny Chizar István, Nieregiarto Gergely, Chizar Mihály és Lakatiarto Borsos János előtt. A másik: számos esetben éppen a tanúnévsor hívja fel a figyelmet arra: valószínűleg iparos-végrendeletet leltünk! Az 1617-ben testáló Patkay István esetében pl. sem a név, sem a bevezető nem utal foglalkozásra; tanúnévsora viszont öt szabó nevéből áll - és rendelései valóban egyértelművé teszik: ő is a szabó mesterséget űzte. Hasonlóan jártunk Bókon Péter 1633-ban kelt végrendeletével: a három tanúja között szereplő két szűcsmester keltette ,,gyanúnkat" egyértelműen igazolta a felsorolt késztermékek és nyersanyagok sora. Az 1 620 novemberében öt vargamester előtt végrendelkező Losonczj Bálint esete is érdekes: tutorként rendelkezik néhai sógorának, Puinkowich Varga György ekkortájt elhalt céhmester árváinak sorsáról - rendelkezései azonban nem „árulkodnak" ezen mesterség gyakorlásáról. Elképzelhető, hogy itt az egykori céhmesterük árváinak jövője feletti aggódás tette fontossá a mesterek jelenlétét? Az adott mesterséghez tartozás biztos mutatója, ha a testáló a céhhel való kapcsolatára is utal. E kapcsolatok tapasztalataink szerint három nagyobb csoportba sorolhatók. A leggyakoribb közülük az, hogy a testáló tartozik a céhnek. Az esetek többségében kisebb összegekről van szó: Chiszar Mátyás pl. 1613-ban 4 forint 40 dénárt, Lakatyartho Mihály ugyanakkor 4 forintot, Bókon Péter szűcs 1633-ban öszszesen 9 tallért, Barbeli János 1638-ban 1 forint 70 dénárt, Gulich János kovács 1640-ben 2 forint 60 pénzt, míg Fülöp kovács 1643-ban 8 tallért említ céhbeli adósságként - ez utóbbitól azt is megtudjuk, hogy zálogot is adott érte. Nagyobb összeggel ritkábban találkozunk: Dallos András mészáros - akinek gyakorló mester-voltát három mészáros tanúként való jelenléte is megerősíti - 1615-ben 20 forinttal, Doctorich Varga Jakab céhmester 1646-ban 31 forinttal, Szokolich Varga Pál 1648ban 50 magyar forinttal tartozik a céhében - ennél nagyobb összegű céhbeli adósságot forrásainkban nem találtunk. Jelentős számban fordulnak elő olyan testálok is, akik a céh javára kisebb hagyományt tesznek. Igy pl. Antalich Zabo Márton 1621-ben egy egész tallért, Somogy Szabó Balázs 1634-ben 1 forintot, míg Santa Szabó Péter 1631-ben a szabó mestereknek 1, a szabó legényeknek pedig 2 egész tallért hagy - hogy csak e mesterség képviselői közül hozzunk néhány példát. De hagy pl. 1609-ben 5 forintot a szabók céhére az ekkor már nagyban kereskedő, végrendeletéből kitűnően azonban az iparral még teljesen fel nem hagyó ,,dúsgazdag" Szabó Miklós is - ő egyébként a szűcsök ARRAB0NA lííííl 36/1-2
