Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Gömöri János (Sopron):XVIII. századi szappanfőző műhely a soproni Előkapu közelében

A műhelyben készített szappant a ház utcai frontján, az Előkapu közelében felállított bódékban árusították. 1 font finom szappan 1 789-ben 28 Dénár, 1814-ben 36 krajcár volt. 1 font közönséges szappanért 1789-ben 27 D.-t, 1814-ben 34 Kr.-t kellett fizetni. Azt mondhatjuk, hogy a feltárt lemerítő-kád feltöltésében talált réz 30 krajcáros éppen egy fontnyi közönséges szappan ára lehetett, az 1810 években, amikor műhelyünk még bizonyára működött. Mit is ért akkor ez a 30 krajcár? A soproni számadások szerint 1 81 3-ban 24 Kr., 181 8-ban 45 Kr. volt egy új ekevas ára. 181 3-ban 5 darab 6 krajcáros ökörkötelet lehetett volna ezért a 30 krajcárért venni. Ugyanebben az évben egy finom esztergályozott fatányért (6 Kr.) és egy nagy szeletelő tányért (24 Kr.) adott volna az esztergályos egy font szappan áráért. A legjobb, legnagyobb cipőkefe (20 Kr.), vagy az egyszerű szita (24 Kr.) ára jóval alacsonyabb volt a .szappanénál. Egy pár jó gyapjúharisnya (36 Kr.) nagyjából a fontnyi súlyú finomszappannal volt egy árban. Egy font gyapjú festése pedig pontosan 30 Kr. volt. Az utas 30 krajcárért kaphatott egy napra egy kis utcai-, vagy egy nagy udvari szobát fűtés nélkül. Végül az 1813. évi soproni áraknál maradva, a borbély tízszer borotválta volna meg az embert (3 Kr.), vagy 3 fogat húzott volna ki (10 Kr.) 30 krajcárért. Ami a soproni munkabérek és az árak viszonyát illeti, érdekes összehasonlításokat tehetnénk, ezzel kapcsolatban azonban már nem bocsátkozhatunk részletesebb elemzésbe. 1 a on A (kézműves-)ipartörténeti - iparrégészeti kutatások Sopronban A különböző XVIII-XIX. századi iparágak és a soproni gyáripar kezdeti időszaka történetéről már eddiq is számos előtanulmányt, illetve részletesebb feldolqozást tettek f 91 99 9? közzé. Igy az élelmiszer ipar: a malmok, a cukoripar : a sörgyártás, az építőipar: a kőbányászat, a mészégetés, a téglaégetők, a textilipar, a fém- és vasipar, salétromfőzés és több más soproni kézműves iparág történetének érdekes részleteit tárták fel a kutatók. A régészetileg dokumentált műhelymaradványok ismertetésével tovább bővíthető ez az adattár. A soproni római kori- és középkori szintek mellett az újabbkori rétegek is fontos ipartörténeti emlékeket rejthetnek magukban. JEGYZETEK: 1 Csatkai, 1941./a 2 Csatkai, 1941/a. 3. o.; Házi 1921. és Házi 1958. az összeírás idején mintegy 2000 lakosú Sopron (32 féle ipari foglalkozást folytató) adófizetői között azonban az iparosokat számba vevó Házi Jenő nem azonosította a feltételezett szappanfőzőt ( Seifensieder-t), illetve házának ( a műhelyének /Seifensiederei/) az elhelyezkedését. A város öt fürdőjét figyelembe véve feltételezhetjük, hogy már ekkor is kelendő áru lehetett Sopronban a szappan. Kérdés, hogy a posztóhoz hasonlóan távolsági luxus-áruként szállították-e a városba ezt a tisztálkodó-szert, avagy az összeírásban említett négy mészárostól helyben is összegyűlhetett a szappanfőzéshez szükséges faggyú és egyéb zsiradék. Lakatos István: A soproni iparosság története. Dokumentumgyűjtemény. Xénia kiadó. Budapest 1994. 28. Házi J. iparág-felsorolásától eltérően közli az 1379. évi összeírás iparágait, 1 szappanfőzőt is említve. 3 Módy 1957. 135. 4 Csatkai. 1941/a, 4. 5 Thirring 1939. 105.; A dunántúli kisvárosok (mezővárosok, oppidumok) iparos-jegyzékeiben nagyon változatos képet mutat a szappanfőző mesterek aránya: míg 1707-ben Szentendrén 5 szappanos (smigmator) adózott (Kiss István, N. 1989. 25. o.), Keszthelyen még 1782-ben sem említettek szappanfőző mestert, viszont 1826-ban már ott is négy szappanos működött (Benda Gyula-Király Ferenc 1989. 41. o.). ARRAB0NA EKEI 36/1-2.