Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Gömöri János (Sopron):XVIII. századi szappanfőző műhely a soproni Előkapu közelében

A műhely feltárása 1 986 májusában kezdtük meg a Várkerület 46.-50. sz. házak mögötti városfalrészletek - műemléki helyreállítás előtti - régészeti kutatását. A soproni erődítmény ÉK-i sarokbástyája és a város főbejáratának, az Előkapunak a külső kapuzata között állott ez a városfalszakasz, amelyet 1893-ban a mai városháza építését megelőző bontásokkal - egy 8 méter hosszú részlet kivételével - eltüntettek a föld színéről (1. kép). A középső városfalnak ezt a teljes (a mai járószinttől 6 méteres) magasságában megmaradt csonkját statikailag is meg kellett erősíteni. Ezért első lépésként a városfal római kori alapozásának vizsgálatát, illetve az alsó zwinger középkori járószintjének meghatározását tűztük ki célul. Ehhez el kellett távolítanunk az alsó falszorosban felhalmozott épülettö meléket. Az újkori réteg alatt előkerült egy, a falszoros teljes szélességét elfoglaló XIX. sz.-i helyiség járószintjének burkolata. A téglapadlő felületének horpadása már jelege, hogy valamilyen lazán feltöltött üreg fölé építették. 50 cm-el a téglapadló szintje alatt egy újabb, döngölt agycgos járószíntet találtunk (2. kép). Ebbe az 550x550 cm-es területű agyagpadlóba különböző fakádakat és téglaépítményeket mélyesztettek be (3. kép) : 1., A nagyobbik kerek kád 180 cm átmérőjű és 120 cm roéfy von. ^. 15-20 cm széles dongákat a járószinttő! 20 cm-rel mélyebben vesszőabroncs szorította össze. 20-25 cm vastag agyagréteggel szigeteitek le a kádat. A dongák belső felületét világos, meszes habarcshoz hasonló bevonat borította. (4. kép) Miután a műhelyet felhagyták, a földfeltöltéssel XVIII. sz.-i mázas edénytöredékek kerültek a kádba, ugyanitt egy réz 30 krajcárost is találtunk. A 1807-ben, vert bécsi váltópénz ante quem keltezi a műhelyt. 2., A kisebbik fadézsa az előbbitől mindössze 60 cm-re található. Kerek formájú, 60 cm átmérőjű és 30 cm mély. Szintén agyagréteggel szigetelték. A dézsa dongáinak belső felületén 3 cm vastag lerakódás figyelhető meg. (5. kép) A kisebbik medence feltöltése helyenként agyaggal kevert laza barna föld volt, amely néhány kis korrodált bronzdarabkát is tartalmazott. 3., A kádak közelében egy téglalap formájú, téglából épített, 150x70 cm kiterjedésű, 20 cm mély medence is napvilágra került. 4., Ehhez a medencéhez csatlakozott egy téglákból kialakított lefolyó csatorna, amelynek szögletes formájú leöntő nyílása a döngölt, agyagos járószinten jelentkezett. A csatorna a külső városfalat áttörve a városárokba vezetett (6. kép) . 5., A külső városfal mellett másfél méter széles, boltozott fülke volt kialakítva. Ennek a téglából épített szűk helyiségnek közvetlenül a padlószintje alatt helyezkedett el a műhelyből a városárokba vezető csatorna. Ez a padlószint 1 70 cm-rel van mélyebben a műhely járószintjénél. Feltehetően a szappanfőzéshez szükséges zsiradékot tárolták ebben a kis raktárban. (7. kép). Az alsó falszoros rétegtani viszonyaiból az alábbi relatív kronológiai megállapításokat vonhatjuk le: A város erődítéseinek polgári létesítményekkel való beépítése az Előkapu melletti szakaszon a XVIII. sz. második felében történt meg. A Nep. Szent János kápolna elhelyzése céljából készített felmérésen J. G. Trost építőmester (1 754) még a beépítetlen várfalszorost ábrázolta. A lelőhely rétegtani viszonyai alapján megállapíthattuk, hogy ezen a szakaszon jó másfél méternyi vastagságban halmozták fel a sárga szigetelő agyagréteget a városfalak közé. Az agyagréteg idehordása előtt nem keletkezett vastagabb újkori- réteg a műhely későbbi helyén, tehát a szappanfőző műhely volt az első építmény ezen a szakaszon. Ezért feltételezhető, hogy a XVIII. sz. negyedik harmadában ARRAB0NA IKK] 36/1-2.