Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

T. Szőnyi Eszter (Győr): Római kori bronz szoborlelet Árpás-Dombiföldről

nagyobb méretű feltárások során sehol sem találtak háborús cselekménnyel összefüggésbe hozható II.-III. századi pusztulási réteget. Összefoglalva tehát: A Mursella területén fémkeresős átvizsgálással talált embernagyságúnál nagyobb díszpáncélos bronzszobor töredékeit egy bonzmüves műhely beolvasztásra szánt nyersanyagának tartjuk. A bronzöntő műhely a rétegtani megfigyelések és a terület beépítettségének jellege alapján az I. század közepe és a III. század közepe közti időben üzemelt valószínűleg nem az egész időszakban folyamatosan kétszáz évig. A szobortöredékek véleményünk szerint díszpáncélos császárszoborhoz tartoztak. A szakállviselet alapján Hadrianusnál korábbi uralkodó nem jöhet számításba. Mivel a szobornak csak igen kis hányada maradt meg, művészettörténeti elemzésre csak a pteryges töredék alkalmas. Az egyes tagok egymástól viszonylag távoli elhelyezkedése, rövidsége, a zsanérok hiánya, valamint a páncél hasi részének széles zárószegélye alapján Stemmer nyomán Hadrianus - kora Antoninus korinak tartható. Ez a művészettörténeti alapon nyugvó szűkebb keltezés ismét felveti a szobor pusztulásának kérdését illetve megerősíti azt a feltételezést, hogy szobrunk a markomann betörések dúlásainak esett áldozatul. Ebben az esetben az ábrázolt személy Hadrianus, Antoninus Pius vagy Marcus Aurelius lehetett, a szobor pedig amennyiben nem Mursella valamely középületét, közterét díszítette, talán a háborús pusztításnak áldozatul esett Arrabonából került a mursellai bronzműves műhelyébe nyersanyagként. Elismerjük, hogy eszmefuttatásunkban nagyon sok a feltételes mód, nem is gondoljuk egyértelműen bizonyítottnak, azt azonban mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a töredékek előkerülésével Pannónia provinciában a ritka nagyplasztikai alkotások újabb példánnyal gyarapodtak. JEGYZETEK: 1. Szőnyi 1981, 87-119. 2. Szőnyi 1991, 35-41. 3. Emonában: Schmid, 1913.108. Intercisában: Visy 1974. 261. Scarbantiában: Szőnyi 1978.11. 4. Szőnyi 1981. 94-104. 5. Nagy L. 1942. 374. 6. Barkóczi 1954. 45. 7. Pekáry 1985. 82-83. 8. Feliratos emlékek alapján a Rajna vidéken és az Al-Dunánál több esetben sikerült meghatározni egyes uralkodók szobortöredékeit. Gamer 1968. 61. 9. Az arc ill. a fej töredékének megléte sem bizonyíték a szobor állításának idejére. Kőszobrok esetében több esetben egyértelműen bizonyítható a fej kicserélése. Ugyanez lehetséges nagyméretű, tehát költséges bronzszobrok esetében is. Pekáry 1985. 39-41. 10. Főként az u.n. „Sok cserepes,, rétegből a 9. árok, a 27. szelvény, valamint az ásatási terület K-i szélén fekvő 34-36. szelvénysorból. 11. Ontőminta lelőhelye: 11. szelvény 1. és 2. számú kemence közös munkagödre. 12. Megjegyzendő, hogy a damnait császárok esetében sem mindig a legkézenfekvőbb megoldást választják. Pl. Ménfőcsanakon a Brigetio-Savaria út mellett a XXXIV. mérföldnél előkerült milliariumok esetében /Szőnyi, 1996. 97-108./ sem az egyszerűbb átfaragást választották. Macrinus császár nevét jól-rosszul kivésve oszlopát az út menti árokba döntötték és még ugyanabban az évben, ugyanarra a helyre új mérföldkövet állítottak Elagabalus nevével. 13. Pekáry 1985. 43. 14. Csak Rómában Augustus császárnak 90 ezüstszobrát említi a Res Gestae divi Augusti 24. 15. Kádár 1971. 49-50. 16. Nagy L. 19226. 85. 17. Savariában Aelius Caesar portréja: Kádár 1971. 58., Scarbantiában talán Antoninus Piust ábrázoló szoborfej: Praschniker 1938. 29. 18. Gömöri 1986. 348., 5. és 23. ábra 19. Jobst 1983. 98. ARRABONA ff« 36/1-2.