Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Adatok a Brigetio-Savaria út nyomvonalához

Mint fentebb említettük, az út maradványai meglehetősen rosszul figyelhetők meg, egyes szakaszokon csak a nedvesebb őszi periódusban vált a nyomvonal láthatóvá, azonban szinte mindenütt követhető volt az utat szegélyező - attól kb. 5 m távolságra futó - telekhatároló és talán vízlevezető árok alapján. Az úttól E-ra az árkok egy vizenyős, mocsaras rész felé lejtenek elágazva, valószínűleg az út menti árokban felgyülemlő vizek elvezetését oldották meg így. Az út D-i oldalán egy helyen szintén megszakad az árok vonala, itt azok egyértelműen, szinte párhuzamosan tartanak DK felé. Ezen a részen a két árok közti szakaszon római objektumok egyáltalán nincsenek. A mérföldkövek - az eddig említett két példányon kívül még további három darab került elő a feltárás során - az utat követő árokban, azon a részen kerültek elő, ahol az árok D-i irányban elkanyarodik. Nem tűnik talán nagyon merész feltételezésnek, hogy ezen a helyen egy útelágazás volt. Az út D-DK-i irányban Sopianae felé vezethetett. Ennek az útnak az úttestét eddig nem sikerült megfigyelni, reméljük, hogy a következő ásatási szezonban több szerencsénk lesz, és legalább nyomokat találunk belőle. Mivel a mérföldkövek egy csoportban, kb. 20 m hosszú szakaszon kerültek elő, kézenfekvő volt az a feltételezésünk, hogy a közvetlen közelben álltak. (3.ábra) Szerettük volna pontos felállítási helyüket, annak alapozását megtalálni, azonban a leggondosabb keresés mellett sem sikerült ilyet regisztrálni. (Az ásatás kezdeti időszakában mérföldkő alapozásnak vélt köves rétegről kiderült, hogy egy későbbi árok betöltése.) Az 1. számú mérföldkő előkerülésekor - az előzetes tereprendezés alatt - nem voltunk jelen folyamatosan, így a követ már eredeti helyéről kimozdítva találtuk. A gépkezelő elbeszélése és a helyszín tüzetes megvizsgálása alapján azonban egyértelmű, hogy a munkagép csupán elkapta és a másik oldalára átfordította a követ, amely így lényegében eredeti előkerülési helyén maradt. (4.ábra) A 3., 4., 5. mérföldkövek jelenlétünkben, gépi humuszolással kerültek elő, mindegyik in situ maradt, tehát a térképen jelzett helyen feküdtek. A 3. kő az árokban két darabra törve hevert, a darabokat szorosan egymás mellett, illeszkedve találtuk. A feliratos rész került alulra, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a mészbevonat és a betűk vésetét kitöltő vörös festés jól megmaradt. A 4. mérföldkő már a korábbi talajmüvelésnél, szántásnál alaposan megsérült, sajnos feliratos részét érte el az eke. A megmaradt, igen gyenge minőségű homokkőből készült töredékes darabot a földgyalu szétroppantotta. Méreteit nagyjából még rekonstruálni lehetett, feliratából mindössze néhány betűcsoport maradt meg. Az 5. kő igen gyenge minőségű mészkőből készült, három darabra törve in situ feküdt az árokban. A kövek árokba kerülését nézve a legtöbb adatot a 2. számú mérföldkő szolgáltatta, amely a jelenlegi felszíntől legmélyebben feküdt, ezért kézi feltárással bonthattuk ki. Itt meg tudtuk figyelni a kőnek az árokban való elhelyezkedését, az árok betöltését, illetve betöltődését. A metszetrajzból egyértelmű, hogy az eltávolított mérföldkövet, miután a damnait személyek neveit többé-kevésbé olvashatatlanná tették, egy részben beiszapolódott árokba tették, amelynek alján sárga homok- és fekete iszapcsíkok jelzik a spontán betöltődést. Vékony sávban a kő alá is befolyt az a barna homok, amely a mérföldkő belehelyezése után kitölti az árkot. A mérföldkövek leírása 1. Lajtahegységi mészkőből készült hengeres oszlop, hasáb alakú bázissal. M: 240 cm, átm.: 48-51 cm, lábazat m.: 31 cm, feliratos mező m.: 130 cm, betű m.: 10 - 7,8 - 5,5 cm. A felirat 12 soros. ARRABONA FS 35/1-2.