Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcsolatairól

tárnokával elutazott Csornára, a premontrei rend liberális reformer hírében álló apátjának meghívására. Simon Vince préposttal az amerikai farmergazdálkodás korszerűségéről társalogtak, a csornai kaszinóban egymással versengve köszöntötték fel a helyi notabilitások. Másnap Laky Demeter, a rend titkára vitte fácánvadászatra a Csorna melletti "Sziget-erdőbe". Bárhol járt, mindenütt áhítattal hallgatták amerikai élménybeszámolóit, melyek rendszeresen az éjfél utáni órákban értek véget. Az "új világ" apostolaként a technika fejlődéséről, a praktikus tudományokról, az ésszerűség, célszerűség és hasznosság követelményeiről, a szabad vállalkozásokról, s a polgári demokrácia előnyeiről szólt szuggesszív erővel. Előadásai reményt ébresztettek, bíztatást adtak a provizórikus rendszer által újra csendre intett hallgatóinak. Xántust hallgatva a Közlöny egy tudósítója megjegyezte: "Bizony soká, vagy talán soha sem jut el a vén Európa a társadalmi viszonyok egyenlő színvonalára, mely az amerikai élet érdeme". Rómer Flóris a Győri Közlönyben igyekezett erköcsi tőkét kovácsolni Xántus diadalútjából: "Xántus merre jár-kél, a jónak, a nemesnek magját hinti, s egyedüli öröme hazánk jólétét előmozdító eszméket ébreszteni, támogatni". A nagy ünneplésben úgyszólván észre sem vették, hogy Xántus nem beszélt 1 848-ról, a szabadságküzdelemről, Kossuthról, nem panaszkodott az emigrációs sors számkivetettségéről, annál többet szólt viszont az amerikai élet előnyeiről, a műszaki-technikai haladás szükségességéről, az ipar és a közlekedés fejlesztéséről, a polgári szellem szabad megnyilvánulásairól. Persze van némi ellentmondás abban, hogy Xántust a szabadságharc dicső bajnokaként ünnepelték, ám ő következetesen kitért a forradalmi idők, esetleg saját tetteinek méltatása elől. Óvatosságból? Félelemből? Esetleg okos megfontolásból? Tény, hogy szilaj természete, olykor vakmerő bátorsága, szuverén egyénisége egyszerűen nem ismert félelmet, sem politikait, sem fizikait. Ezek alapján a félelmet és az ebből származó óvatoskodást az oknyomozásból kizárhatjuk. Az igazság valahol ott keresendő, hogy ő leveleiben és itthoni beszédeiben többször is hitet tett Széchenyi reformeszméi mellett, s az amerikai polgári demokráciától átalakult politikai szemlélete nem a kardot, hanem a reformot tekintette a társadalmi-gazdasági progresszió letéteményesének. S ebbe még egy-egy mondat erejéig belefért az, hogy a nemzeti sors és polgári átalakulás szempontjából dicsőnek és felemelőnek nevezze az 1848-as időket. Az emócióra hajlamos hazai retorika idealizálta és romantikus, hős figurává konstruálta alakját, ám tudjuk, hogy személyiségétől, világpolgár szemléletétől mi sem állt távolabb, mint a romantikus ábrándozás. Gondolatait és tetteit ekkor már a földönjáró realitás és a polgári racionalitás vezérelte. Győrött voltak, akik ezt megértették, voltak, akik elfordultak tőle "felforgató, idegen amerikai eszméi" miatt. Az 1 848-as alkotmány mellett kiálló, radikális Győr megye 1861-ben beválasztotta őt is Kossuthtal, Klapkával, Rónay Jácinttal együtt az alkotmányos megyei bizottmány tiszteletbeli tagjai közé. A gazdag győri bank- és kereskedő patrícius réteg, valamint az egyház hivatalos körei azonban elfordultak tőle, s aggódva figyelték szerepléseit, növekvő népszerűségét. Az 1861-es évben Xántus még ellátogatott december 17-én Székesfehérvárra, majd másnap a fővárosba, ahol Kubinyiékkal, Szabó Józseffel és Rómer Flórissal előkészítették a Nemzeti Múzeumnak szánt gyűjteményének elhelyezését. Ekkor már szóba került az állatkert létesítése is. A pesti liberális körök és az egyetemi ifjúság szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelték. A pesti ünnepségek - a győritől eltérően - politikai színezetet nyertek. A pesti demonstrációkon elhangzott felköszöntők már nem annyira a világutazónak és a tudósnak szóltak, hanem az emigráció egyik elsők között hazatért tagjának, ki "midőn a legtávolabbi világrészben hazája miatt bujdokolt, nem cserélt szívet és hazát". Ezek után jó és biztonságos volt a karácsonyi ünnepekre visszajönni Győrbe családjához. Minden valószínűség szerint e lépésre az őt féltő Rómer Flóris ARRABONA 35/1-2.