Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Levél az olvasóhoz

LEVÉL AZ OLVASÓHOZ E mostani - immáron a 35-ös számú - Arrabona megváltozott külső borítóval, belső szövegtere pedig a számítógépes szövegszerkesztés által módosult tipográfiai megoldással került az Ön asztalára. E külsődleges változások nem pusztán abból az igényből fakadnak, hogy az 1 959 óta megjelenő évkönyvet közel négy évtized után szükségesnek látszik külső adottságaiban és vizuális megjelenésében korszerűsíteni. Tagadhatatlanul ennek is volt motiváló szerepe, ám a legtöbb kulturális-tudományos intézmény, par excellence a múzeum - szinte az egész világon - ragaszkodik szellemi hagyományaihoz, s nehezen válik meg olyan formulától, amely neki odafigyelést és ismertséget szerzett a muzeológiában idehaza és szerte a világban. Talán azért érezték elődeink és sokáig mi magunk is, hogy az Arrabonát, mint a magyar vidék egyik legrégebbi muzeológiai kiadványát nem érheti el az "erkölcsi kopás" veszélye, s szakmai nívóját tartva "örökifjú" maradhat külső megjelenésében és tartalmi gazdagságában egyaránt. A formai és tartalmi korszerűsítés valóságos igényein túl volt fontosabb és nyomósabb érv is arra, hogy új köntösben jelenjen meg az Arrabona. 1996. június 4-én a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Művelődéspolitikai Főosztálya /Dr.Seregélyesi János főtanácsos/ engedélyezte, hogy az évente egyszer megjelenő évkönyv, mint múzeumi közlemény folyóiratszerű kiadvánnyá fejlődjön. A múzeumigazgatóság kérvényében szereplő indokokat méltányolni lehetett: már több évtizede szolgálja a muzeológiai tudományágakban /régészet, néprajz, történelem, művészettörténet/ a magyar tudományos kutatás ügyét, ugyanakkor a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumokban dolgozó muzeológusok és szakalkalmazottak eddigi és jövőbeni tudományos teljesítménye biztos személyi-szellemi hátterét adják a sűrűbb és rendszeresebb megjelenésnek. Az Arrabona tehát a jövőben, mint a Győr-Moson-Sopron megyei Múzeumok közleménye jelenik meg a folyóiratszerkesztés szabályai szerint. E változás azzal is jár, hogy évente - remélhetően - több számmal is jelentkezünk, s ezáltal mód nyílik a tárgyi-tematikai bővítésére. A tartalmi sokszínűségre törekvő szerkesztés számára ezáltal lehetőség adódik a rovatképzésre, melyben csak az indokolt mértékben különül el egymástól a fő rovatnak számító tanulmány a forrásközléstől, ill. a forrásfeldolgozástól, a rövidebb biográfiától és a széles bázison építkező muzeológiától /múzeumi kiadvány ARRABONA 35/1-2. •