Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Kubassek János: Xántus János utazásai a geográfia nézőpontjából

remény, hogy szülőföldjén kamatoztassa ismereteit. 1864 júliusábpn hazájába visszatérve, már nagy tekintélyre tett szert, s közismert, világlátott tudósként tartották számon. Négy év múltán nyílt lehetőség arra, hogy Eötvös József kultuszminiszter támogatásával, az állam költségén gyűjtőútra indulhasson Délkelet-Ázsiába. A geográfia szemszögéből jelentős 1868-1870 között megtett csaknem két esztendős kelet-ázsiai utazása, mely során Alexandria, Szuez, Aden és Ceylon érintésével felkereste Japánt, s hosszabb gyűjtőutakat tett Sziámban, a Fülöp-szigeteken, Borneon és Jáva-szigetén. Ceylonról közölt leírása a kulturföldrajz tárgykörének egyik korai gyöngyszemeként értékelhető. A tájbemutatáson túl nagy figyelmet szentelt az ott élő emberekre, a vallási hagyományokra, az ember és a természet változó kapcsolatának bemutatására. Tudomásunk szerint első tudós hazánkfiaként jutott el a távoli Fülöp-szigetekre, melyet akkoriban még nem kötött össze rendszeres hajóforgalom a külvilággal. A szigetvilágban töltött rövid idő ellenére számottevő ismeretanyagra tett szert, s figyelmét felkeltették a Föld leglátványosabb természeti jelenségei, a vulkánok. "Manilla környékén igen közönséges egy világos szürke tufa, mely igen puha és könnyen lehet dolgozni, ezen anyagból kerül ki leginkább a Manillai építési anyag ... s több helyütt növények lenyomatainak egész sokaságával... A tufa egyik legkülönlegesebb jellege a Filippini vulkánoknak, és igen megkülönbözteti őket a Csendes-tengeri tűzhányóktól, melyekben nemigen fordul elő egyéb alkatrész, mint a láva és scoria. Földünknek vajmi kevés része volt annyira székhelye a belső tüzek forrongásainak, mint éppen ezen Filippini szigetek. Mikor én ottan jártam, nem hallottam ugyan,hogy valamelyik tűzhányó éppen működésben lett volna, de legalább 30 folyvást füstölgött, különösen a Manillától délkeletre fekvő Albay és Isaroc. Az utóbbi kitörése 1839-ben történt utoljára, azonban a tetemes pusztítás akkor nem volt oly nagy, mint 1814-ik kitörése alkalmával, mikor több mint 40 népes falut elhamvasztott és sirba temetett, és sok mértföldnyi körben mindent elpusztított." Figyelemre méltó, hogy Xántus megjegyzésre érdemesnek tartotta: a Fülöp-szigeteken - Mexikótól eltérően - nem kapcsolódnak földrengések a vulkáni tevékenységhez. Tájékozódásában saját tapasztalatain kívül támaszkodott alkalmi ismerőseitől kapott információkra, s leírásaiban utalt a forrásul szolgáló adatközlők személyére, ezért szinte teljes bizonyossággal kizárhatjuk ázsiai utazásáról írt beszámolóiban a tudatos plágium lehetőségét. Luzon szigetén tett útjának tanulságos élményét így örökítette meg: "Szerettünk volna fölmenni a Vulkán tetejére is, hogy legalább betekintsünk a kráterbe, de az út oda járhatatlan és a csúcs több mint 2.000 méter magas. A padre azt is állította, hogy fele magasságban két jókora tó van a Vulkánon, melyek vize szintén meleg, s hogy a tavak két régi kráterben képződtek, melyek még a spanyol hódítás korában működésben levő tűzhányók voltak. A Makiling ottlétemkor nem volt ugyan működésben, de folyton füstölgött, és a kráter fenekén tűznek is kellett lenni, minthogy éjjel a füst gomoly erősen világítva volt, és épen a tölcsér fölött nagyon is élénken." Külön figyelmet érdemel, hogy a Fülöp-szigeteken tett utazásai tükrében tűzhányóműködés és az ember kapcsolatát az alábbi tanulságos példával és jövendöléssel világította meg: "Több apró, vulkánikus eredetű sziget is van a Laguna partjain, s közepén egy nagyobb sziget terül el, az úgynevezett Tátim sziget, melyet az égbe meredező hólepte Jaal vulkán képez füstölgő csúcsával, és rendkívül emeli a laguna elragadó szépségét. A szigeten éppen a Taal vulkán lábán egy nagyszerű dominikánus kolostor is van, híres búcsújáró hely, az ottan látható csodatevő szűz Mária miatt. Azonban nagyon ARRABONA 35/1-2.