Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Könyvismertetés - Salamon Nándor: Almási Tibor: Nagybánya – művészet és város c. könyvéről

KÖNYVISMERTETÉS Almási Tibor: Nagybánya - művészet és város. Győr, 1993. Réti István - ma már tudjuk, politikai okból megcsonkított - hatalmas monográfiája több korosztály alapvető művészettörténeti olvasmánya volt. Adatbő, ízes magyarsággal megírt könyve hosszú időre megszabta, talán bénította is a kérdéskör kutatását. A kor vallott felfogása szerint - amely támadta ugyan ideológiai, /!/ esztétikai felfogását, minden általa ismert adat és saját megélt élményei alapján közelítette meg a teljességet. Egy személyben nemcsak kezdeményezője, hanem a "fény hunytával" krónikás megörökítője lett a telep históriájának. Hiányaival egyetemben afféle "mintakönyvet" alkotott, amely sok-sok tanulsággal szolgált a művészettörténész szakma új és újabb nemzedékei számára. E nemzedékek részkutatásaikkal, monográfiáikkal jelentősen bővítették e kérdéskomplexum ismeretanyagát. A minden részletre kiterjedő Nagybánya-monográfiával mégis adós máig a műtörténet. A hiány jelzésénél a dolog nem jutott előbbre. Almási Tibor kis kötete - márcsak terjedelmi korlátainál fogva - sem vállalhatta e feladatot. Munkája mégis valamiféle szintézis igényéből született. Olvasmányos formában foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat - Nagybányáról. Könyve is jelzi, hogy közeledvén a telepalapítás - 1 896! - centenáriuma, megélénkült az érdeklődés a város, a művésztelep, a szabadiskola, az ott kirobbant művészeti csatározás története iránt. A Miskolcon rendezett kiállítás /l 992/, a tudományos ülésszak, a reprezentatív, illusztrált tanulmánykötet a "perújrafelvétel" hírnökének tekinthető, ígéretes vállalkozás. Almási Tibor megszólalása, illetékessége e témakörben magától értődő, hiszen ama kevesek közé tartozik, akik - például - kutathattak a szatmárnémeti közgyűjteményekben. Alkalma lehetett közvetett élményeket szerezni, hiszen e tájról települt közénk. Az sem utolsó szempont, hogy tanulmányozhatta, birtokolhatta az erdélyi könyvkiadás felénk csak elvétve felbukkanó - témába vágó, alapvető munkáit, a kismonográfiákat, dokumentum-gyűjteményeket, a művészek emlékiratait. Hivatkozásai s az utóbbiakat is tartalmazó irodalomjegyzék tájékozottságának, búvárlásainak forrásvidékét, jó anyagismeretét dokumentálja. Kutatásainak foglalata a könyv, amely a város, az ott születő, pezsgő, nekibuzduló, majd meg aláhanyatló művészeti élet félszázados történetét tekinti át. Összefüggő, jól tagolt, mondanivalójában önálló fejezetekből építette fel munkáját. Mondhatjuk, minden lényeges mozzanatra figyelt, minden fontosnak ítélt forrást, tényanyagot hasznosított, gondosan sorszámozva segédleteinek lelőhelyét. Mintegy ösztönözve olvasóját újabb és újabb írások tanulmányozására. Vezérfonalát vitathatatlanul Réti Istvántól nyeri, erre építi rá a maga "történetét". A város érzékletes leírása (ebben Petőfi és Jókai segíti!), vázlatos története, a városkép, a lakosság szociológiai rajza, a polgárság szellemi arculatának pillanatképe adja meg a história kereteit. Alig van időnk a leírások élvezetére, máris a "festőforradalom" közepében találjuk magunkat, mely fölé Hollósy Simon daliás alakja magasodik. Jól jellemzi szerepét, találó vonásokkal eleveníti meg alakját, értékeli jelentőségét - a kezdetekben. Az első napok, hetek eseményei után - az anyagi, tárgyi problémákat sem mellőzve - szót ejt a fogadtatásról, a város reagálásáról, az öröm ünnepélyes pillanatairól. ARRABONA 35/1-2