Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Közlemények - Horváth József: A Barsi-bibliográfiát lapozgatva
egy munka elkészülésének történetét idézzük fel az olvasók előtt: dr. Barsi Ernő 1 955-ben kezdte gyűjteni az Általa azóta már híressé vált sályi pásztor, Tarjáni András dalkincsét; 1 963-ban elkészült a dolgozat első megfogalmazása, mellyel az Önkéntes Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtők országos pályázatán nagydíjat nyert; a tanulmányt tovább fejlesztve készítette el doktori disszertációját, mely kb. másfél évtizeddel később, 1984-ben nyert könyv formát az Akadémiai Kiadó gondozásában! A nagyobb tanulmány természetesen nem előzmények nélkül készült: ha végignézzük az időrendbe rendezett életművet, láthatjuk, hogy a témában kisebb írásai már korábban is megjelentek - így 1 964-ben a "Népzenénk problémái egy daloló sályi pásztor életének tükrében", 1965-ben az "Egy sályi pásztor népdalkincse", míg 1966-ban a "Tarjáni András népdalkincse" című, borsodi helyi kiadványokban megjelent dolgozatok, melyek mutatják azt is: hogyan teljesedett ki a téma a szerző újabb és újabb gyűjtőútjai során. E példa jól mutatja dr. Barsi Ernő munkamódszerének egyik fontos sajátosságát: hogyan jut el egy téma kutatásában a kisebb írásokkal kezdve az elmélyültebb tanulmányokon keresztül az adott kérdés lezárásáig, azaz a monográfiáig. De nem hagyja abba a munkát akkor sem, ha egy-egy terület összegyűjtött népdalkincsét sikerült kötet formájában az olvasók kezébe adnia: dolgozik tovább, abban a reményben, hogy lesz második kötet vagy bővített kiadás. És hogy igaza van, azt mutatja több munkájának sorsa is: így a Daloló Rábaköz 1970-ben megjelent első kötetét 1984-ben követte a második, míg az 1971-ben napvilágot látott Daloló Szigetköz 1995 nyarán "jött ki a nyomdából" bővített, átdolgozott kiadásban! Fel kell hívnunk a figyelmet arra is: az életműben vannak "visszatérő témák", melyek többször is feldolgozásra kerülnek - más-más szinten, azaz más-más olvasótábornak szánva. Ezt azért tartjuk fontosnak kihangsúlyozni, mert úgy látjuk: dr. Barsi Ernő tudatosan törekszik arra, hogy az általa feltárt értékek ne csak a "magas tudományba" kerüljenek be, hanem eljussanak "az egyszerű emberek" közé is! Hogy ez valóban tudatos részéről, annak bizonyítására legyen szabad egyetlen adatot idéznünk: 1 976ban "A gyűjtött értékek visszajuttatása a néphez" címmel értekezett a Honismeret hasábjain! És hogy nemcsak elvont kincsekre gondol, arra ugyancsak egy címet említenénk: a Kisalföldi Kalendárium 1989. évre szóló kötetében "Hajtogassunk szobabútort!" címmel tett közzé egy kedves, gyakorlati ismereteket is közlő írást! Egy életmű vizsgálatánál fontos kérdés az is: hol jelentek meg a szerző írásai, azaz kik, milyen kiadók adták ki önálló köteteit, ill. milyen sajtótermékekben láttak napvilágot a nem önállóak? Az előbbi kérdést vizsgálva megállapíthatjuk: dr. Barsi Ernő önállóan megjelent munkáinak nagy részét nem "hivatásos kiadók" segítették napvilágra, hanem intézmények és testületek. Tanácsok, népfront- és TIT szervezetek, ÁFÉSZ-ek és egyesületek egyaránt találhatók abban a sorban, melybe legutóbb, a Daloló Szigetköz bővített kiadásának gondozásával a Győrzámolyi Általános Iskola is "besorakozott". Ez a tény legalább két dolgot bizonyít: - egyrészt, hogy akadtak olyan személyek és intézmények, akik felfedezték e munkák értékeit és átérezve fontosságukat áldoztak azért, hogy napvilágra kerüljenek; - másrészt, hogy ezen kötetek a potenciális olvasótábor közelében megjelenve biztosabban el is jutottak azokhoz, akiknek a szerző szánta azokat - így az értékek visszajuttatása tökéletesebben sikerülhetett! A teljesség kedvéért persze meg kell említenünk, hogy jelentek meg Barsi-múvek rangos pesti kiadóknál is: így a már említett akadémiai kiadvány mellett "A pataki kollégium zenei krónikája" című, Szabó Ernővel közösen írt fontos munka, melyet a Zeneműkiadó gondozott! ARRABONA 35/1-2.
