Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Arcképek - Tóth László: Kálóczy Lajos (1819–1898)

reformkori háziestélyek, csakhogy az akkori szabadhegyi Zichy-kúria és a belvárosi Purgly-ház helyett a dualizmus idején dr. Kovács Pál és Kálóczy Lajos családi otthona adott helyet a szabadelvű értelmiségi vitáknak. Az itt elhangzottak hatással voltak a várospolitika és a megyei élet alakítására, formálására. Volt egy másfajta közösség is, ahova kedves jó, ragyogó kedélyű, művelt öregurak jártak szertartásosan tisztelt nppi találkozóikra, ők voltak a "nagy idők nagy tanúi", a "szellem arisztokratái". Szinte mindegyikük élő legenda volt; az 1848-as szabadságharc veteránjai, az 1861-es alkotmányos küzdelem bajnokai; a kiegyezés bölcsen gondolkodó, mértékadó nagy öregjei, akik naponta találkoztak a Fehérvári utcai Hungária kávéház nevezetes sarokasztalánál. Az asztaltársaság csendes vitáin nem az elmúlt idők megítélése körüli civakodás, a felelősségkeresés, s nem is az elszalasztott lehetőségek felemlegetése jelentette a beszélgetés fő vonalát. A történelem viharai szavaikban kedves adomákká szelídültek. A magyar "bánat" helyett ők az Európában és az "Újvilágban" lejátszódó politikai, szellemi és gazdasági folyamatokat elemezték a szuverén véleményalkotás teljes tiszteletben tartásával. A társaság legnagyobb tekintélyű tagjahdr. Kovács Pál, a "közkedvességű veterán író", orvos, Kozma Imre, a Kossuth-hoz konokul hű nyugalmazott polgármester és Kálóczy Lajos. Közülük kevésbé ismert Kálóczy Lajos, akiről Szávay Gyula nekrológjában azt írta: "Az ország írói, művészei, tudósai, politikusai és történészei, régészei és más rendből való jelesei hiába keresik ezután a mindent tudó Kálóczy Lajost győri földön, ahova gyakran fordultak hozzá barátságból is, tanácsért is." Pataházán született 1819. június 12-én. A család nagy közéleti megbecsülésnek és tekintélynek örvendett a régi Győr vármegyében. Kálóczy Lajos atyja, Kálóczy Mihály a vármegye főjegyzője és levéltárnoka, szociális és kulturális téren buzgólkodó személyiség, kinek halála után özvegye, férje emlékére szegényházat alapított Révfaluban.

4 Kálóczy Győrött a bencés főgimnáziumban végezte középfokú tanulmányait, majd ugyanitt a jogakadémia hallgatója lett. Azon kevés hallgatók közé tartozott, aki mindkét karon abszolválta tanulmányait 1 834 és 1 838 között kitűnő eredménnyel. A bölcseleti tudományok iránti fogékonyságát megőrizve a végzés után Pozsonyba ment, ahol patvaristaként gr. Nádasdy Tamás mellett titkári szolgálatot teljesített. A reformkori országgyűlések közelében jelentősen gyarapította közjogi tudását, szemléletét pedig a diéta reformszelleme határozta meg. Ezekben az években valószínűsíthető, hogy közel került Kossuth-hoz és az országgyűlési ifjúsághoz. A sok szellemi iniciativát adó, pezsgő pozsonyi élet hatására társadalomszemléletében egyre inkább a polgári eszmerendszer felismert értékei kerültek előtérbe. Erős késztetést érzett arra, hogy más győri jurátus ifjakhoz hasonlóan beutazza Nyugat-Európát tapasztalatszerzés céljából. Későbbi megnyilatkozásaiból tudjuk, hogy többször is bejárta Németországot, Angliát és főként Párizst. Ifjúi hévvel lelkesedett a polgári és liberális eszmékért. 1836-ban végleg elhagyta Pozsonyt és szülővárosában, Győrött telepedett le, s mint ügyvéd folytatta pályafutását. Hamarosan dr. Kovács Pállal együtt megalakítják az olvasó egyletet, melynek általuk szándékolt tevékenysége nem szűkült le a nemzeti kultúra, irodalom és tudomány ápolására, ennél ők többet akartak. Az egyletben a reformeszméket gerjesztő és terjesztő kaszinó működését alapozták meg. Kálóczy az 1840-es években határozott nemzeti felfogásban, de az európai polgárosodás és liberalizmus meggyőződéses híveként a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek jegyében heves szónoklatokat tartott a Győr és Mosón vármegyei közgyűléseken. Hallgatóságát lenyűgözte szónoki tehetsége, műveltsége és politikai talentuma. Fontos szerepet játszott abban, hogy a konzervatív vezetésű megye belekényszerült ARRABONA 35/1-2.