Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Muezológia - Múzeumi élet - Hermann Róbert: Gyapay Pál téri középbirtokos 1848-49-es naplója
felfogásában és értékrendjében már egy polgárosodó vagy polgárosodni vágyó birtokos .vonásait lelhetjük fel. Gyapay' Pálnak négy fia volt: Miklós, Dénes, Viktor /Győző/ és Kornél. A legidősebb, Miklós 1823. május 5-én született Téten. Katonai nevelőintézetet végzett, s 1848-49-ben előbb a 25. honvédzászlóalj hadnagya, majd főhadnagya, később az 50. honvédzászlóalj századosa, majd e zászlóalj tartalék /keret/ zászlóaljának parancsnoka, végül a 76. honvédzászlóalj őrnagya volt. A nála egy évvel fiatalabb Dénes 1824-ben, szintén Téten született. A reformkorban a Győr megyei reformellenzék legradikálisabb csoportjához, a Lukács Sándor vezette "Győri Tízekhez" tartozott. A márciusi forradalom után a népképviseleti országgyűlési választások során komoly szerepe volt abban, hogy Győr vármegye két radikális képviselőt küldött a képviselőházba. 1 848 decemberében a cs. kir. csapatok elől neki is menekülnie kellett. 1849 márciusában a 61. honvédzászlóalj századosa volt. Pest felszabadulása után a fővárosban találkozott újra össze Lukács Sándorral, a magyar hadsereg felszerelési biztosával. Lukács, aki emellett Győr város és vármegye kormánybiztosa is volt, 1849. május 12-én Gyapay Dénest nevezte ki saját kormánybiztosi helyettesévé. Ezt követően itt működött egészen 1849. június 28-ig, Győr újabb elestéig. Polgár Antal esküdt tudósítása szerint a bevonuló cs. kir. csapatok "Gyapay Dénest igen kerestík". Ezt követően nem sokat tudunk sorsáról. Egy visszaemlékezés szerint a szabadságharc leverése után külföldre menekült. Az emigrációban nem játszhatott különösebben aktív szerepet, mert egyetlen emigráns névsorban sincs nyoma ténykedésének. Hazatérésének időpontja is ismeretlen. Elképzelhető, hogy Komáromban maradt, s az erőd feladása után menlevéllel külföldre távozott. Mivel így eleve amnesztia alá esett, hazatérése elé sem gördülhettek jelentősebb akadályok. 1 867-ben a Deák-párt tagjaként elfogadta a kiegyezést, 1871-től már a párt jobbszárnyán helyezkedett el, s támadta a megmaradt negyvennyolcasokat. A korábban megyei autonómiáért harcoló politikus 1867 után a centralizmus híve volt. 1867-től Győr megye másod-, majd 1871-1879 között első alispánja volt. 1884-1887 között a péri kerület képviselőjeként már a mérsékelt ellenzék sorait gyarapította. A harmadik fiú, Viktor sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1 849 nyarán 1 7 évesen beállt a 4. /Sándor/ huszárezredbe. 1849 májusától 1849 augusztusáig szolgált, s tizedesi rangot ért el. 1890-91-ben a Győr megyei honvédegylet tagja volt; egyébként Veszprém megyében gazdálkodott, mint földbirtokos. A legkisebb fiú, Kornél Pápán született; 1 848-49-ben a 33. /Gyulay/ gyalogezred székesfehérvári katonai nevelőintézetének növendéke volt; 1 849. április 29-én szabadsággal hazaengedték Bezire. A négy fiú közül hárman is a forradalom és szabadságharc szolgálatába állították képességeiket. Ennek alapján pedig feltételezhetjük, hogy Gyapay Pál is közel állhatott azokhoz az eszmékhez, amelyek védelmét fiai vállalták. Feltételezésünket csak erősíti néhány további adat. Egyrészt az a tény, hogy gróf Zichy Ferraris Félix /Bódog/, Győr és Mosón megyék cs. kir. biztosa már 1849. január 26-án a Győr megyében leginkább kompromittáltak közé sorolta Gyapay Dénes mellett az apát, Pált is. Zichy azt jelentette Burits vezérőrnagynak, hogy megkezdte ügyük kivizsgálását; őket magukat vád alá helyezte, vagyonukat pedig zárolta. Bár erre utaló megjegyzések a naplóban nincsenek, tény, hogy Gyapay Pált 1849. június végén, Győr osztrák kézre kerülése után "irodalmi működéséért" elfogták. A letartóztatáskor nemcsak a napló került a cs. kir. hatóságok kezére, hanem összesen 26 levél, irat és nyomtatvány is. A nyomtatványok többségét Lukács Sándor és Gyapay Dénes ARRABONA I 35/1-2.
