Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum
fog történni, hogy elhagyott állásom fejében, valamely más - annak megfelelő állást kaphassak; elvállaltam a megbízatást, s utasításomhoz, illetőleg az engedélyhez képest - 1 évig a Kelet-Ázsiai Expedítzióval, aztán 1 évig egymagamban és egyedül működtem a Mollukkákon, a nagy és kis Szunda szigeteken, s a maláji Archipelágusban, s haza küldtem 155,554 gyűjtött tárgyat több mint 200 nagy ládában. Mikor hazajöttem, Eötvös báró, miniszter dicséretekkel halmozott el; s szóval is, Írásban is elismerését és köszönetét kifejezni kegyes volt, s egyúttal megbízott, hogy az összes tárgyakat rendezzem, állítsam fel, s készítsek róluk magyar és német katalógust. Ez megtörtént azonnal, s a miniszter másodszor is elismerését nyilvánította hozzám intézett iratában - a szakszerű felállításért. A miniszter azomban ekkor már nagyon gyengélkedett és megtört, s nem sokára elhalálozott; s igy utóda Dr Pauler miniszter nevezett ki a múzeumhoz ethnographiai őrnek 1 872' ' martzius 5 en , mint a kinevezés mondja: a múzeum érdekében kifejtett tevékenységemért és számos érdemeimért. Én nem kerestem t. Bizottság ezen állást, nem folyamodtam érte, nem is kértem fel senkit, s mikor hallottam, nagyon meglepett, mert akkor már két egészen más természetű állás kinálkozott számomra, de hálásan fogadtam el a kitüntetést, mert hittem hogy a múzeum érdekében új tevékenységet fejthetek ki. Alig foglaltam el uj állásomat, a Közoktatási Minisztérium megbízott, hogy a küszöbön állott Bécsi világkiállításra szerezzek össze egy lehetőleg teljes háziipar gyűjteményt hazánk összes nemzetiségei köréből. Megvallom nekem nem nagy kedvem volt ezen vállalkozásra, de Hegedűs min. tanácsos biztosított, hogy a Bécsi világkiállítás után az egész gyűjtemény úgyis az ethnogr. osztálynak fog átadatni, s csakis ezen közeli érdek vitt reá, hogy fáradhatatlanul utána jártam, hónapokig mászkáltam a Székely és Oláh havasok közt is, míg végre sikerűit azon nagy feltűnést keltett gyűjteményt összeszereznem, habár 600 ft deficzittel saját zsebem terhére. Utóbb Romer is kineveztetett saját kérelme folytán társ gyűjtőnek, ő azomban csakis a Tot nemzetiségű vidékekkel foglalkozott, míg az egész Magyar, Székely, Román, Szerb, Orosz, Bolgár, Horváth, Sokácz, Vend, sőt Csángó háziipart én gyűjtöttem össze, s a gyűjtemény aztán a Köztelek 8 termében közszemlére felállíttatott, mikor harmadik miniszteri elismerésben volt szerencsém részesülni. Bécsbe szállíttatván a gyűjtemény, a miniszter engemet bízott meg, hogy azt ottan szakszerűen állítsam fel, s mikor megtörtént negyedszer kaptam elismerő iratot, s a kiállítás befejeztével a Kereskedelmi Minisztérium útján ő Felsége legmagasabb elismerésével, s a "für Verdienst" éremmel lettem kitűntetve a Nagy Jury által. Azomban a világkiállítás után 1 874 en az iparművészeti Múzeum alapíttatott, s hogy az megnyitható legyen, az egész általam s Romer által gyűjtött házi ipargyűjtemény tulajdonába átadott nemcsak, de az általam gyűjtött keletázsiai tárgyakból is a legszebb és legértékesebb 1300 darab. Én természetesen a legnagyobb készséggel szolgáltattam át a tárgyakat, mert Miniszter úr ő Nmga sürgősebbnek tartotta az iparművészeti Múzeum fejlesztését, mint az ethnographiát, de magam is átláttam, hogy a művészeti ipar fejlesztése, s az ízlés nemesítése stylszerű irányban sürgős anyagi érdekeket is involvál; - de azért mégsem veheti nekem senki rossz néven, hogy részemre veszteségnek kellett tekintenem az egészet, nem csak azért, mert osztályom egészen decomponáltatott, s a kilátásba helyezett Xántus & Romer-féle gyűjteménytől elüttetett, de azért is, mert osztályom romjait egészen újból kellett aztán leltározni és számozni, úgy felállítani is, s hozzá még a készletben volt és mintegy 600 ftot képviselő magyar és német katalógusok ARRAB0NA 35/1-2.
