Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Közlemények - Dominkovits Péter: Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úrszéki bíráskodásához. – A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úrszéki perek és vizsgálatok iratai (1604–1630)
a nagyhatalmú szomszédos dominusza, Nádasdy Tamás, de főképpen Pető Piroska első házasságából származó lánya, Pető avagy Kovách Anna jogigényével szemben, akit ebben messzemenően támogatott férje, kisági Aghy Miklós, a Nádasdy család kapui vára provizora. A Zeke család petőházi birtoklásának stabilizálását már csak a második generáció, Zeke János tudta megteremteni, aki nagykorúságát elérve, a gyámi hatalom alól felszabadulva mindent elkövetett anyja, Pető Piroska petőházi, viszlóbüki birtokainak megszerzéséért és ezzel párhuzamosan a leányági birtokbírás megszüntetéséért. A fennmaradt iratok már 1580-ban Petőháza birtokosaként tüntetik fel, de birtoklása legitimitását csak a Fejérkövy István nádori helytartó által 1592. évben kiadott "nova donatio" teremtette meg. Zeke János minden bizonnyal Balassi Bálinttal közel azonos időben és azonos helyen, a kortársak által "hosszú háború"-nak hívott tizenötéves háború egyik nagyszabású hadieseményénél, Esztergom 1594-es ostrománál esett el. Innen, az Esztergom alatti táborból írta utolsó fennmaradt levelét feleségéhez, Szemesei (Szempcsei) Orsolyához, az ugyancsak Nádasdy család szolgálatában álló csekély viszlóbüki fekvőbirtokkal rendelkező Szemesei család leányához. Az eddig feltárt források szerint özvegye a későbbiek során sem ment férjhez, három leányát és egy fiát maga nevelte és ez idő alatt gazdatisztjei segítségével birtokait kemény kézzel igazgatta. Az családi tradíció lehetett, hogy a fiú, György a nagyapa nevét kapta - hisz apja is hasonlóképpen nyerte a keresztségben a János nevet. Zeke II. György házassága is a családi hagyományt követte, a szintén horvát származású Herovits Magdolnát, Nádasdy Pál Vas megyei főispán csejtei vára udvarbírájának, Herovits Mihálynak leányát vette feleségül. Ez a két házasság óhatatlanul is rámutat: a család férfitagjai ekkor még csak a megyében csekély birtokkal rendelkező, vagy szinte birtoktalan, a Nádasdyak szolgálatában álló családokkal tudtak szoros rokonsági kapcsolatokat kialakítani. 1637. március idusára datált végrendeletében fiait a szorgalmas tanulásra, a tékozlástól mentes életre buzdította és a családi tradíciót követve a gyámoknak az utódok katolikus hitbéli nevelését írta elő. Mindezek az útravalók, az iskoláztatás és ennek révén a megyei hivatali ranglétrán történő előremenetel, illetve a birtokok megtartása, folyamatos gyarapítása volt mindaz, ami a család elkövetkező két generációját jellemezte, és ugyanakkor ez volt az a két generáció, Zeke I. István és korán árvaságra jutott fia, II. István időszaka - a XVII. század középső és utolsó harmada, a XVIII. század első évtizedei - mely minden szempontból a család "fénypontját" is jelentette. A Zeke családnak új nemesi előnevet adó, a törzsbirtokot jelentő település, a Fertő peremterületén meghúzódó Petőháza a XVI. század végén SOÓS Imre kutatásai szerint 29 házból állt. Az 1 598-as vármegyei részösszeírás, illetve az 1 609. évi porta összeírás egyaránt 2 adózó portát tüntet fel e faluban. A két portaösszeírás adataiból cseppet sem szabad a település kiegyensúlyozott fejlődésére, lakossága folytonosságára következtetni. Már az adózástörténeti kutatások is rámutatnak a vonatkozó időszakban az adóalap változására, a rövid időszakból fennmaradt házösszeírások pedig egy teljesen más képet vetítenek fel. Az 1599. évi házösszeírás szerint Zeke János özvegyének Petőházi birtokán 27 lakott és két lakatlan (déserta) ház állott. Az 1601-es conseriptio a lakosság nagymérvű csökkenését mutatja; ekkor ugyanis 16 házat jegyeztek fel. A későbbi összeírások is az adózó népesség rohamos csökkenését rögzítik; 1 603-ban 9, 1 604. évi rectificatio alkalmával 6, 1 608-ban 2 ház került a kamarai összeírásokba. Az 1599-es - a megelőző évinél már kedvezőtlenebb ARRAB0NA %m 35/1-2.
