Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai (1919–1941)
3. Következtetések Ha számvetést készítünk a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat több évtizedet átívelő kiállító tevékenységéről, az első és talán legszembetűnőbb jellegzetessége e munkálkodásnak az az ellentmondás, amely a jószándékú cselekvés kényszer és ennek kézzelfogható eredménye között húzódik meg. Amit érdemként a Társulat javára lehet és kell írni, az a fórumteremtés lehetősége a helyi művészek számára. A korabeli katalógusok, híradások azonban nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a Társulat kiállításain évről-évre jobbára ugyanaz a 15-20 alkotó mutatja be - természetesen hasonló szellemben fogant - műveit. Ezek az alkotások tartalomban és formai megjelenésben teljes mértékben egybecsengenek azzal a követelménnyel, amelyet velük szemben a Társulat vezetősége támasztott. Szinte nincs is olyan kiállítása, közgyűlése a Társulatnak, amelyen a kijelölt cél ismételgetése ne kerülne napirendre. Ez a cél pedig nem más, mint a képzőművészeti alkotások nemzeti karakterének hangsúlyozása, kidomborítása. "Egy nép művészete - olvasható a Társulat 1925. évi közgyűlésének jegyzőkönyvében - valóban magyar csak akkor lesz, ha az a nemzeti érzés szintjén át keletkezett, a nemzeti érzés emlőjén táplálkozott és nőtt naggyá... Milyen gyönyörű az alföld sík rónája gulyáival, méneseivel... Milyen bájos kép, a mikor a kalotaszegi asszonyok ragyogó viseletükben alkonyatkor kiülnek a híres kapu elé szorgosan fonni..." Ilyen - a 20. század modern irányzataival nem számoló - program megtestesítőjeként a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai a megállapodott kispolgári ízlés kiszolgálóivá - és ami a jövőre nézve még súlyosabban esik latba, ennek megerősítőjévé váltak. Ahelyett, hogy a korszellemnek megfelelő új értékek pártolójává szegődött volna, a Társulat idővel végérvényesen és visszavonhatatlanul a rossz értelemben vett hagyományok merev ápolója lett. Jegyzetek 1. H.G.: A műpártolásról. Gy.H. 1902. január 12. 2. A Gy.K. és I.T. irattárát a győri Xántus János Múzeum K.A. őrzi. 3. A Társulat Választmányi ülésének jegyzőkönyve - 1925. november 21. - K.A. - 282-74. 4. A Társulat Kiállítási Szabályzata - K.A. - 339-74. 5. A Kiállítási Szabályzat 6. pontja. 6. Jegyzőkönyv a Társulat 1931. május 4-iki üléséről - K.A. 487-74. 7. u.o. ' 8. Albert Andor, Pandúr József, Herritz Oszkár, Veöreös / Vali, Fata Ferenc, Szabó Alajos, Szemethy, Medvey Lajos, Havas László, Békéssy Leó és Valker Ágnes. 9. D.H.1939. március 25. 10. D.H.1926. szeptember 21. 11. u.o. 12. Gy.H.1928.január 6. 13. K.K.1939.július. 14. u.o. 15. u.o. 16. Kelen Imrének nem ez volt az egyetlen győri kiállítása. Rajzait először 1919-ben a Kaszinó termeiben mutatta be. 17. Független művészek Társaságának Olasz-Magyar kiállítása. Budapest, 1 928. Katalógus K.A. 1192-74. 18. A Társulat kiállításainak állandó szereplői: Békéssy Leó, Szabó Alajos, Schima Bandi, Solymássy Konrád, Pandúr József, dr.Kató Sándorné, Győri/Goldsand/ Frigyes, Herritz Oszkár, Albert Andor, Pástinszky Mihály, Zászlós István, Nagy Pál, Pohárnok Zoltán, Benes Pál, Fata Ferenc, Polgár Rezső voltak. 19. A Társulat 1925. november 15-i közgyűlésének jegyzőkönyve - K.A. 278-74. ARRABONA 35/1-2.
