Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai (1919–1941)

Imási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai 71919-1941/ A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat Győr sokszínű szellemi életének egyik meghatározó fontosságú egyesülete volt, amely az országban is párját ritkítva több évtizeden keresztül /l 919-1962/ megőrizte létét és hol pozitív, hol pedig negatív szerepet játszva, a két világháború között - majd néhány évig még ezután is mozgásban tartotta a város egész képzőművészeti életét. Az adott időszakban ez a tevékenység azért nyert különös hangsúlyt, mert a XVII-XVIII. századi látványos - a város egész jellegét, architektúráját megadó - barokk felvirágzás után, a XIX. században a győri képzőművészet visszasüllyedt a középszerűség szintjére. A helyi sajátos gazdasági, társadalmi problémákon túl az, ami leküzdhetetlen gátat emelt a kulturális felemelkedés előtt, a minden téren érvényre jutó centralizáció volt. A főváros Budapest nemcsak az ország legelső politikai, gazdasági központjának számított, de ide összpontosultak a felsőfokú művészeti intézmények, itt élt és alkotott a magyar képzőművészek derékhada, itt zajlottak a nagykaliberű hazai és nemzetközi kiállítási események is. A vidéknek, néhány kivételtől eltekintve - maradtak a kevésbé tehetséges alkotók, akik jóhiszeműen ugyan, de rányomták bélyegüket egy-egy kisebb város képzőművészeti életére és rossz irányba formálták, alakították még a művészet iránt fogékonyságot mutató szúk réteg ízlését is. "Mindenki megegyezik abban - olvashatjuk a Győri Hírlap 1902. január 12-i számában -, hogy közönségünk műérzéke még teljesen fejletlen, vagy hogy műérzékről annak igazi, nemesebb értelmében egyáltalán szó sem lehet..." A rövid, ténymegállapító írás születésének, közlésének éve figyelemreméltó, hiszen a győri sajtóban ezidőtől szaporodott meg azoknak a publikációknak a száma, amelyek ismét a figyelem homlokterébe próbálták hozni a közművelődés fontosságát és ennek keretében a képzőművészeteknek az ízlésnevelésben betöltött szerepét. Ebbe a megújuló "propaganda hadjáratba" illeszkedtek bele azok a nagyszabású tárlatok is, amelyekre - helyi művészek hiányában - országos alkotóközösségek bevonásával került sor. Ilyen eseményszámba menő rendezvények voltak az 1902-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és az 1907, illetve 1911-ben a Nemzeti Szalon szervezte sikeres győri bemutatkozások. E kiállítások távolba mutató érdeme az volt, hogy kétségbevonhatatlan bizonyságot szolgáltattak arra: Győrben igény van az ilyenfajta kezdeményezésekre és ugyanakkor erkölcsi ösztönző erőt adtak további munkájukhoz azoknak, akik töretlen hittel dolgoztak a város kulturális felvirágoztatásáért. Jelen tanulmány, mely egy fejezete a Győri Monográfia Egyesület felkérésére írt, a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat egész történetét feldolgozó hosszabb írásnak, a Társulat szerteágazó tevékenységének csupán egyetlen aspektusát, mégpedig a kiállítások rendezése, lebonyolítása területén kifejtett munkásságát villantja fel. ARRABONA 35/1-2.