Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben

ton György másodalispán, Tóth Antal táblabíró, Lamperth Imre tiszti főügyész és Simon Nepomuki János első aljegyző, - Tóth Antal kivételével névnapi vendégek lesznek. Sokkal egyértelműbb Széchenyi ekkor legforróbb Sopron- Vas megyei ügyének, a szederegyletnek és a névnapi meghívottak körének összefüggése, és Széchenyinek ebben megmutatkozó szándéka. A szederügy, a selyemtenyésztés nem volt újdonság sem a magyar gazdaságban, sem 57 Széchenyi életében, sem pedig az említett két megye életében. Történetünk évében azonban megvalósulásához közeledett Széchenyi kezdeményezése, a két megye birtokosainak összefogásával az egyébként egysíkúan gazdasági ügy szélesebb társadalmi alapokra helyezése és ezzel a reformkor általános polgári fejlődésének rendszerébe való állítása. így vall erről Széchenyi István a szederegylet közgyűlésén mondott beszédében: "Áldom azért a mai napot, mert hiszem és erősen hiszem, hogy jóllehet csak szederlevelekről és egy dísztelen féregről van szó és bizonyosan gúnykacajt gerjesztendőnk azokban, kik semmiben valami nemesbet, magasbat nem képesek látni, - oly intézet lép életbe, mely a hon legkülönb és legszétágazóbb lakosit összesíti egybe, s legyenek ezek csak összesítve, mi nem egyéb mint köziélek, s Magyarország előmenetele, bizonyos." Meg kell jegyeznünk, hogy Széchenyi más műszaki-gazdasági kezdeményezését is hasonlóképpen fogta fel és tálalta, továbbá azt is, hogy az itt idézett beszéddel, annak hatásával maga is meg volt elégedve. 58 ("Ich mache einen guten Sprech... " írta naplójába.) A megye ekkor már rendelkezett szedreskerttel Sopron város határában, mely kertnek és a termelésnek felügyelője Ihász Imre volt, a várossal való bérleti tárgyalásban pedig a névnapi vendégek közül Chapó Móric vett részt. A nagyszabású szederegylet létrehozásában az országgyűlésről cenki birtokára hazatért gróf Széchenyi István igen nagy energiát fektetett, naplójának tanúsága szerint nem volt nap, hogy valamit ne tett volna ez ügyben, valakivel ne tárgyalt volna. 1840. július 13-án a soproni megyegyűlés a selyemügy előmozdítására Széchenyi elnökletével bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Bezerédj Pál, Festetics Vince, Fiáth János, Ihász Imre, Jankovich Izidor, Lunkányi János, Niczky Sándor, Rokonczy Ignác, Simon János, Szemerey Sándor, Vághy Ferenc, Viczay Adolf, Viczay Héder, Viczay Károly, Zichy Miklós, - Viczay Adolf és Károly kivételével valamennyien Széchenyi vendégei lesznek a cenki névnapon. 1840. augusztus második hetében Széchenyi körutat tesz Sopron megye déli felében és Vas megyében, a szederegyletnek tagokat, aláírókat toborozni. - És sejtésünk szerint ekkor adja át a vidék nemességének a névnapi meghívásokat. (Valószínűleg az ekkor felkeresettek között találnánk rá a szállásjegyzékben meg nem nevezett hat Vas megyei vendégre is.) Augusztus végén megismétli a körutat, de biztosra vesszük, hogy augusztus 20-án, a dolgozatunk tárgyát képező névnapon Sopron és Vas megye birtokos nemessége azért is volt jelen olyan szép számban, hogy a szederügyben egyetértsen, vagy a megtisztelt házigazda elismerésében a vendégsereggel egyetértve később a szederügyben is egységes legyen. 73