Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben

legalább a nemesi összeírásban szereplő értelmiségiek (papok). Ezen a nagy táboron belül azonban elég széles a skála, amit a meghívottak képviselnek, a mágnástól az uradalmi alkalmazottig. A vendégek teljes körét tekintve - beleszámítva a házigazdákat is - származás és lakóhely, azaz földrajzi szempontból következő a kép: A 80 személy közül soproni és Sopron megyei máshonnan de a megyében is van birtoka és lakása összes megyebelinek tekinthető vasi soproni és vasi összesen zalai mosoni a Dunántúl más részeiről alföldi egyéb területről 37 =46,3% 8 = 10% 45 =56,3% 17 =21,3% 54 =67,5% 2 = 2,5% 3 = 3,8% 4=5% 4=5% 6 = 7,5% Sokkal érdekesebb kép tárul elénk, ha a meghívottak politikai aktivitását vizsgáljuk. Azt mondhatjuk, hogy a vendégek mindegyike jeles politikai szerepet játszott vagy a megyében - a megyékben - vagy a politika országos színterein. Mert ugyan a vendégek között volt 18 családtag és a család alkalmazottja is, de ezek mindegyike szerepet vállalt vagy a megyei politikában, vagy gróf Széchenyi István valamelyik vállalkozásában. (Például: felesége és sógornői is jegyeztek szederegyleti részvényt, korábban a lóverseny ügyben önállóan kezdeményeztek, létrehozták az "Asszonyságok díját", vagy pl. Lunkányi a Sopron megyei közélet egyik vezéralakja volt.) Csupán csak a négy soproni katonatiszt lehetett mentes a politikától, állt távol Széchenyi törekvéseitől, Így csupán az ő meghívásukat tekinthetjük protokoll, társasági jellegűnek. Az 1839/40-es országgyűlésen a vendégek közül 28-an szerepeltek, az összes vendég 37,8 %-a, mégpedig 16-an az alsóházban és 12-en a főrendi házban, - plusz még két személy, Albach és Wildner, akik ugyan az országgyűlési tárgyalásoknak nem voltak részesei, de pozsonyi szereplésük politikai szempontból is igen fontos volt. Közülük 23-an vettek aktívan részt azokban az ügyekben, amelyekben Széchenyi is exponálta magát, vagy amelyeket ő kezdeményezett. (Ezekre később visszatérünk.) Ennek ellenére állítjuk, hogy nem volt szó semmiféle országgyűlési küldöttségről, egyszerűen Széchenyi meghívta azokat a követeket és mágnásokat, akik hozzá közel álltak, vagy akikkel valami politikai célja volt. (Ez utóbbi állítás később bizonyítandó!)