Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

Többek közül egy fölpuffadt Juhász Andráson kiadtak, Juhász Andráson kiadtak, de levelel jót nem adlak. Hogy levelet jót nem adtak sehogy meg se fogadhattak, hogy levelet jót nem adtak sehogy meg se fogadhattak. A füredi erdőszélen ott találtam egy pajtásra, ott találtam egy pajtásra, kivel mentem nagy rablásra. Nem raboltam parasztokat, csak a nagyságos urakat, mégis rámverték az vasat, a babám szíve maj meghasad. Alig várom tavasz legyen, hogy a réten sok ló legyen, békó láncom harminchárom, telelopom még a nyáron. Loptam lovat harminchármot, mégsem zörgettem a láncot, mos loptam egy vak szamarat, azér zörgetem a vasat. A tiszttartó ül a székben, kacsingat a jobb szemembe, kacsingat a jobb szemebe, hán pár csikó jut eszembe. Kettőt attam a tiszttartónak, ne örüljön bajaimnak, mert ha bajaimnak örül, íg a háza körös-körül. Sövínyházi szolgabíró akasztani fára való, az állta el az utamot, elvette a csikájimot. de azér mégis duhaj lettem, malacokkal kereskedtem.