Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

A tömlő Szokatlanul nagy méretű, (hossza: 75 cm, szélessége: 41 cm) mint azt Németh Imrétől tudjuk, kecskebőr. Színével kifelé fordított, de nem szőrös, mert azt (talán meszes vízzel) leszedték róla. Jó állapotban van, nem szelel, felületén látszik, hogy olajjal, vagy valami faggyús anyaggal gondosan ápolva volt, így még ma is puha. Fia, Sós János visszaemlékezése szerint a tömlőt szalonnabőrkével kente, mitől-aztán inge, ruhája mindig rendesen piszkos volt. A tömlő hátsó vége, bekötése, gondosan le van fűzve. A két fűző a tömlő saját anyagából van kihasítva, ezek segítségével, belülről van elkötve a bőr, majd a fűzők kívülre bújtatva lógnak, (fotó 8.) Bige József budapesti hangszerkészítő 1967-ben járt Pusztasomorján Sós Antalnál, azzal a céllal, hogy kicserélik tapasztalataikat a dudakészítést illetően. Bige Józsefet elsősorban a sípok anyaga, formája foglalkoztatta. Ottjartakor Sós Antal cipőjavítással is foglalkozott. Elmondta, hogy a lakás valójában egy műhelyre emlékeztette. Sós Antal a félkész dudaszerelékeket és szerszámait egy katonaládában tartotta, melyről testvére, Sós Cecília is beszél egy helyen: " Az Anti ládikája, mer vót az Antinak ünneplő ruhája szép, abba tartotta, a ládikába. Ű csináta a ládikát, ű be is föstötte. Aztán mikor berukkut, akkor odatette e, mikor katonáékhoz bekölött neki mennyi. De úgy vigyázta a ládikát, még a lakatot is jelre tette, hogy meglássa ha valamelyik hozzányút." Bige József egy sípszárat vásárolt Sós Antaltól, mely szinte hasonmása a győri duda sípszárának.(fotó 9.) Anyaga szintén szilvafa, szépen, de még nem túl sötétre beérve. Bár e hangszeren nincs dátum, se monogramm, a faragó kézjegyei egyértelműen Sós Antalra utalnak. A csikó szép határozott faragás, szeme helyén apró piros gyöngy, vagy esetleg pecsétviasz. Dallamsípja 56 mm hosszú, átmérője 6,5 mm, a kontrasíp hossza 49 mm, átmérője 7 mm. A bolhalik még megvan, (ábra 4.) A mosonmagyaróvári Hanság Múzeum is őriz egy dudát Sós Antaltól, (fotó 10.) (ábra 5.) A hangszer a leíró karton szerint 1965-ben készült Pusztasomorján. Pontosabban az alkatrészek 1950 körül készültek, csak összeszerelve lett 1965-ben, mikoris 550 Ft-ért a múzeum megvásárolta. A tömlő kutya bőréből készült (hossza 60 cm, szélessége 25 cm). Timsóval cserzett, szőrtelen, színe fehér. Mivel egyből a múzeum birtokába került, bőrét nem ápolták, nem kezelték, így most száraz, merev. A duda tőke lekötése fölött megtaláljuk ugyanazt a lefűzést, amit a győri múzeumban őrzött dudánál is. A tömlő fenekének bekötése is hasonló, csak a két lefűző szíj hiányzik. A tömlőn az állat pénisze fölött egy fadugóval foltozott lyukat találunk, (fotó 11.) Hasonló javítási eljárásról már Madarassy László 17 is irt a palóc dudák ismertetésekor. E hangszer tőkéje nem kecskefejes, hanem csak egy esztergált 6-ról 3,3 cm átmérőjűre szűkült fahenger, a szűkebbik részén rézabronccsal. A sípszár két összeragasztott bodzafából van kifaragva.(fotó 12.) Formára egyezik az először leírttal. Bolhalyukja már nincs kifúrva. Alsó végét pedig egy keskeny rézabroncs fogja össze. A kontrasípszár toldaléka szintén csikó formájú, de nagyobb és nem olyan eltalált, mint az előzőek. A csikó hátsó lábainak tövéhez tapasztva egy kis tartalék méhviaszt tárolt 327