Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

fújtam én is, raktam neki je néhán számot, de én má muzsika nótát is raktam, nemcsak duda nótát, hanem muzsika nótát is. Há mikor jó darabokat raktam nekije le, jó hosszan, aszongya, fiaim aszongya, má aszongya ahun tik főfujjátok a dudátokat ott má énrám szükség nincsen. Abba az időbe még nem ugy vótunk mint mostan, hogy - mer akkor majnem minden faluba vót dudás, én meg há uradalmi cseléd vótam má. Később dudátam má Dunakilitin is, Feketeerdőn, Sérfenyőbe, Cikollába. Szabó Flóri a vót eső legény Cikollába, mikor oda kerütem vissza Cikollara. Hát ottan ott vót a cigánybanda a kocsmába, e meg gyütt értem. Akkó benn laktam mer tehenyes vótam, benn laktam Cikollán. Aztán hegyibük vitt a cigányoknak. Nohát itt aztá ekezdlem játszani. Először hogy külön nóta mennyen a cigánybandával, meg nálam is. Ja de nem líteztek mer nem írtették az enyimétül a sajáttyukat. Hja így aztán, hogy hát húzzanak azt, amit a dudás huz. Aztá annyira hogy, hát csak raktam, csak raktam. Vígul má mutogatták a zenészek a ujjaikat, hogy, há mán a 4 húron nem érzik a ujjaikat. Sós Cecília szerint az első dudát Virági József pásztortól vették. " Az Anti mondta is, hogy nem jól csinált idesapám, mer aszongya ketten vagyunk osztá egy dudát vett, majd azér verekszünk. Amúgy a Péter jobb dudás vót, csak az hamar elrontotta. Annyira erőtette, fújta, erős ember is vót különben, magas nagy ember vót. A duda az meg úgy vót, a kutya meg vót nyúzval, vagy a bárány, birka, aztán kitömtík, megkentík sóvá, hogy menjen le a, húsos felit kentík meg sóvá, aztá leadta a szőrt, szíp sárga lelt. Aztán ami farka vót áztat ugy összevarrták, hátúsó lába után a testit. Aztán akkor áztat izétík, a két eső lába, egyik fujóka vót elő, a másik meg bőgő vót. Ilyen vastag bőgő vót e. Bodzábú kivették a bélit, aztá abbú csinátak sipot. Aztá akkor feje van, kecske feje, abba meg ilyen kétsoros fa van, billegtető." Manga János egy helyen utal rá, hogy a legtöbb dudás az első sípszárat tanítómesterétől kapta. Az apa által vásárolt "első duda" sajnos nem került elő, és bár ennek készítőjét illetően ellentmondóak a visszaemlékezések, mindez nem változtat azon, hogy e hangszer meghatározó lehetett a később maga is dudát készítő Sós Antal számára. A Néprajzi Múzeum egyetlen csallóközi dudát őriz, melyet 1920-ban készített egy Gróf István nevű nyáradi lakos. Ezen a hangszeren vannak a Sós Antaléval egyező megoldások, (mint pld. a tömlőfenék elkötése, vagy a tartozékok bekötésénél a tömlőszegély elfonása), mégsem valószínű, hogy mintául szolgált volna az ő számára. Gróf dudájának síptőkéje nem kecskefej, csak egy esztergált henger, (egy ilyen hangszere Sósnak is van.) melynek sípszár felöli végét a repedéstől egy rászögelt rézlemez gyűrű óvja. A kettős sípszár hossza 174 mm, bolhalyuk nélküli. A film- és a hangfelvételeken jól látható, illetve hallható, hogy Sós Antal nem használja a bolhalyukat, de a korábbi hangszerein, melyek valószínű, hogy szolgai másolatai az apa által vásárolt dudának, a lyuk ha betömve is, de megvan. Később a bolhalyuk helyét kialakította ugyan a sípszáron, de már nem fúrta ki. Mint a visszaemlékezéséből is kiderül, egyedül, feltehetőleg a bolhalyuk használata nélkül tanult meg dudálni, így azt nem is tartotta szükségesnek.Ez arra enged következtetni, hogy a bolhalikas sípszárak korábbra datálhatok. Ezek egyébként sokkal szebb, karakteresebb faragások, mint amelyeken 323