Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
egyletnek, könyvtárnak megküldte a kiadványt. "A magyar nemzet szebb jövője" valójában az 1861. január 16-i császári leirat fogadtatásakor felerősödött megyei ellenállás légkörében kezdett "érdekes lenni". A pátens kemény hangon bírálta a megyéket, hogy mellőzték az Októberi Diploma "személy- és vagyonbiztonság érdekében tett átmeneti intézkedéseit", és "nem átallották minden államhatalmat megukhoz ragadni". Bécs számára különösen sérelmes volt, hogy a megyei bizottmányokba egyes megyék (Győr megye is) "hűtlen és felségsértő egyéneket" (Kossuthot, Klapkát, Szemerét, Xántust, Madarászt) választották be, megtagadták az adóbehajtást, és lehetetlenné tették az önkényuralom hatóságainak működését. A Diplomában nyitva maradt, s országgyűlési vitára utasíttatott több, V.Ferdinánd által jóváhagyott 1848-as törvény. E lépés ebben a formában veszélyeztette a megyék azon szándékát, hogy visszaállítsák az "ősi alkotmányt egész kiterjedésben." Ezek után már nem lehetett a gondolkodásból kihagyni Kossuth emigrációs intelmeit. Kozma fordítását egyre többen kezdték forgatni egyetértő és ellenséges szándékkal egyaránt. Az országos sajtóvita két lap köré csoportosult. A PESTI NAPLÓ komoly szellemi erőket vonulatott fel a központi kormányzati felelősséget valló, nyugat-európai mintákra épülő "státusz-szerkezet" mellett. A másik tábor a PESTI HÍRNÖK köré csoportosult azzal a szándékkal, hogy a "municipializmus előmozdítójaként az "önigazgatás és önkormányzás" mellett kardoskodjon. Az eltérő közírói vélekedések és szerkesztési praktikák következtében azonban nem mutatkozott ilyen egyértelmű kép a két lap elkülöníthető álláspontjáról. Csengery Antal például a központi kormányhatalmat valló Pesti Naplóban védelmébe vette Kossuth alkotmánytervét, Török János pedig a municipium oldalán álló Pesti Hírnökben közölte a kossuthi terv ellen felhozott súlyos vádjait. E sajtóvita közvetlen előmozdítója kétségkívül a Kozma-fordítás volt, bár a hazai alkotmányos mozgalom vezérkara még 1859-ben megismerkedhetett Kossuth nézeteivel, miután az Irányi Dániel által kiadott változatból néhányat haza juttattak az ő tájékoztatásukra. így érthető, hogy e sajtópolémiában miért csak a zsurnaliszta szellemi elit vett részt, s miért szólalt meg oly kevés politikus. TÖRÖK JÁNOS a Pesti Hirnök szerkesztője lekicsinylően és maró gúnnyal szólt a győri kiadásról: "Egy előző cikkem megírása után jött kezembe egy kis munkácska, ily cím alatt: A magyar nemzet szebb jövője. E munkát Kozma Imre fordítá magyarra, s állítólagosán Kossuth Lajos műve." Török nemcsak a Kozma-fordítás esetében, hanem Irányi párizsi munkája kapcsán is kételkedett Kossuth szerzőségében és "sületlen elméleti tervnek, f\f\ megemészthetetlen fércelménynek nevezte a röpiratot. Kozmára utalva írja, hogy itt nincs másról szó, mint egy fiatalember "ki Rousseaut vagy a francia konvent történetét olvasván világboldogításra kapott kedvet." Törökön kívül úgyszólván senki sem állította, hogy Kozma nem Kossuth munkáját fordította magyarra, sojkkal inkább a terv egyes pontjait, állításait elemezték és vitatták azok időszerűségét. Az Irányi-kiadás és a Kozma-fordítás összehasonlítása pedig nemcsak Kossuth szerzőségét igazolta, hanem arra is fényt derített, hogy az emigráció nyolc éve alatt hogyan formálódott Kossuth alkotmányjogi álláspontja. Török durva támadása így elszi31
