Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez
den eszközökkel együtt. A szőlővel kapcsolatos adatok tárgyalását lezárva csupán utalnánk arra: kik, mely társadalmi rétegek képviselői voltak Nyúlon extraneusok. A felsorolt bőséges példából látható, hogy iparűzők szép számmal fordultak elő közöttük, de akadtak nemesek is - így pl. Benkouit Péter vagy a Torkos család több tagja. Esetenként mind az örökhagyó, mind az örökösök Győr jeles személyei közül kerültek ki: így pl. Dallos Erzsébet asszony - aki Dallos Pál egykori városbíró leánya, Dallos Miklós győri püspök és Dallos János vármegyei alispán testvére, az 1625-ben elhalt egykori, több ízben újraválasztott városbíró, Kalmár Chiatt Simon özvegye - 1628-ban nagy-nyúli kisebb szőlőjét Anna nevű lányától és Kéthelyi Páltól - ugyancsak több ízben városbíró! - származó unokájának, Kéthelyi Ferencnek hagyja, míg a nagy-nyúli öreg szőlőt Annának hagyja, hogy azt akkori második - férjével, Szapáry András alispánnal együtt bírja. Ezen példánk is jól mutatja azt a tényt, hogy a korabeli győri "elit" számára is fontosak voltak a nyúli szőlők. Azt pedig, hogy a győri "közember" is "előnyben részesítette" az itteni szőlőbirtoklást a Sokoróalja többi promontoriumával szemben, bizonyítja a győri polgárok vidéki kapcsolataival foglalkozó, már említett vizsgálódásunk vonatkozó eredménye: eszerint a XVII. század első felében 20 nyúli mellett 12 csanaki, 11 ménfői, 8 nagybaráti, 6-6 kisbaráti és szentmártoni, 4 felpéci, 3 écsi, valamint 2-2 pázmándi és sági szőlő birtoklásáról történik említés a győri 97 testamentumokban. Állat birtoklása Nyúlon A XVI. század második felétől, Győr belvárosának átépítése után a növekvő számú lakosság és a fogyó belső tér miatt az állatok egyre inkább kiszorulnak a városfalakon belüli területről, így azokat a városon kívül lévő kertekben, majorokban, vagy pedig más településeken kellett elhelyezni. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a XVII. század első feléből származó győri végrendeletekben 32 adatot találtunk győri testálok vidéken lévő állataival 98 kapcsolatban. Ezen 32 adat közül egynek sem volt nyúli vonatkozása! A szazad második feléből származó forrásainkban is csak egyetlen nyúli adatot találtunk: az újvárosi Eperjesi Horuat Máté - akinek Nyúlon szőlője is van - említi 1660 januárjában, hogy Nyúlon van .. „, .,.99 egy uszo borjúja. Nyúli hitelezők A XVII. századi győri végrendeleteket vizsgálva megállapíthattuk, hogy azokban meglehetősen nagy számban fordulnak elő hitelügyletek - adósságok és kintlevőségek egyaránt. Az is látható volt, hogy a győri testálok hitelezőinek lakóhelyeként többnyire valamely közeli város említtetik: a XVII. század első felében a győri testamentumokban előforduló 111 hitelezőből 19 bécsi, 9 pedig pozsonyi - emellett mintegy másfél tucatnyi város szerepel még a hitelt nyújtók lakóhelyeként; miközben a falusi hitelező sokkal ritkább: egyetlen faluból sem találkoztunk háromnál több említéssel. E tapasztalatunkat megerősíthetjük jelen esetben is: a XVII. század teljes győri "termésében" mindössze három olyan testamentumot találtunk, melyben egy-egy nyúli hitelező is említtetik. 1631-ben Bornemissza István győri polgár tartozik Nyúli Buzgó Miklósnak 15 forinttal: nem tudjuk, hogy ő azonos lehet-e azzal a Buzgó Miklóssal, aki 1642-ben nagy-nyúli bíróként említtetik. 1653-ban 259
