Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez

igen betegh leuen ajánlom leikőmet az Ur Istennek testemet pedigh-az földnek á honnét vetetet". Senki rokona nem lévén - mint már említettük - szállásadóját, Burian Benedeknet bízza meg azzal, "hogy testemet takartassa el tisztességesen". Ő köteles kifizetni - a neki hagyott szőlő ellenében - a testáló adósságait, valamint "az földes Uraknak igassagat az egy forintot" is. Emellett még egy Buriannénak szóló, szempontunkból nagyon fontos rendelést olvashatunk: "Azon kivul amit temetésemre költ Syr assoknak Plebanusnak es azoknak ételekre es italokra az kik testemet a földben takartatyak eö kegyeimere biztam, lassa Isten szerent a mit ream költ Istentül veszi erdemet ha mit az tisztességesebben való temetesemre költ". Nyilván ezen rendelések tartalma késztette testálónk egykori szállásadóját, ekkor már örökösét arra, hogy a végtisztességgel kapcsolatosan felmerült kiadásairól a világ felé is elszámoljon. A mai kutató nagy szerencséjére ezt az elszámolást - valószínűleg a káptalani megerősítéskor - bemásolták a végrendelet után a hiteleshelyi testamentumkönyvbe, az alábbi címmel: "Burian Benedckne kolczege az testamentom szerent az Horuat Matyas temetessere". Ebben az alábbi tételekkel találkozunk: - egy forintért és hetven pénzért bort vett - nyilván a torra; - koporsó deszkára 70 pénzt, koporsó szegre 12 pénzt költött; - gyolcsot 75 pénzért, míg egy süveget 35 pénzért vett az elhalt számára; - egy lepedőt is tett alája, mely egy forintjába került; - egy "icze" vajra 30 pénzt, olajra 7 pénzt költött; - a plébánosnak pedig 35 pénzt adott szolgálatáért. Ezen elszámolás nagyon értékes, hiszen - amint arra már utaltunk - hasonló jellegű dokumentumok csak jóval későbbi időszakból és meglehetősen kis számban ismertek! Értékes adat továbbá az is, hogy az elszámolás utáni megerősítő formula kelte 1649. március 12: vagyis - figyelembe véve, hogy a testamentum 1649. január 20-án kelt - Varasdi Horuat Mátyás utolsó rendelését maximum másfél hónappal élhette túl! Kapoly Balázs ugyancsak a szokásos formulával kezdi végrendeletét: lelkét a hatalmas Istennek ajánlja, testét pedig "az eö Annianak az feöldnek, az melibul vetetet". A nyúli templomra tett négy forint összegű kegyes hagyományán kívül - melynek megtételekor talán lelke üdvére is gondolhatott - azonban nem tesz említést utolsó dolgairól. Sokkal adatgazdagabb e szempontból Horuath Mihályné Ilona asszony 1676-ban kelt testamentuma. Ő is a fentebb említett formulával kezd, majd kegyes hagyományként a nyúli szentegyházra testál három forintot. Hagy viszont a nyúli páternek is három forintot, "hogy ű kegyelme engemet böczülettesen el Temessen és az legyen ű kegyelme Fizetéssé". A nyúli mesternek pedig azért hagy másfél forintot, "hodgy ü kegyelme edgy ejtsszaka ide66 jen feiern fóllot ineköllyön es az ledgyen az fizetése". Vagyis testálónk egyértelműen a halott feletti éjszakai virrasztásra utal, amire ez a legkorábbi végrendeleti adat környékünkről! Testamentumának hatodik pontja pedig így kezdődik: "Az én Testem el Takaritassara hadgyon 6 forintot hodgy engemet szépen el takaritassanak". Vagyis a tisztességes eltemetés iránti igény Horuat Mihályné részéről is megvolt! 255