Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez

Bár táblázatunk kissé hiányos - Káptalan-Nyúl lakosságának életkor szerinti megoszlását a visitatio nem tartalmazza -, két fontos megállapítást ezen adatok ismeretében is tehetünk. Látható egyrészt az, hogy az összlakosság több mint fele - 54,3 %-a - Nagy-Nyúlon, kb. egynegyede - 24,2 %-a - Káptalan-Nyúlon, bő egyötöde - 21,5 %-a - pedig KisNyúlon élt. Másrészt kitűnik a táblázatból, hogy a három falu összlakosságának mintegy kétharmada - 67,8 %-a - katolikus vallású volt és hogy a katolikusok a legnagyobb arányban Káptalan-Nyúlon éltek, ahol a lakosság 86 %-át tették ki. A fenti adatokból következik viszont az is, hogy 1698-ban a lakosság egyharmada protestáns volt: erre azért kell felhívni a figyelmet, mert fél évszázaddal később az akkor több mint 800 lelket számláló településen a protestánsok száma alig több egy tucatnyinál! Nyúl község történetének eddigi legjobb összefoglalását Ábrahám Imre készítette, nyelvészeti munkájának bevezetőjeként. A szakirodalom eddigi eredményeit példás alapossággal összegző, azokat saját, több évtizedes kutatásának tapasztalataival kiegészítő szerző a korszakunkat tárgyaló részt e szavakkal vezeti be: "A mohácsi vésztől (1526) az 1600-as évek végéig tartó mintegy 175 esztendőt több száz év távolából egyetlen csapássorozatnak, szenvedésáradatnak látja az időszak kutatója. A róla szóló emlékezés ezért leginkább siralmas énekhez lesz hasonló, hiszen az akkori jelen a múlthoz és a jövőhöz képest egyaránt mélypontot, a fejlődésben mélységes hullámvölgyet jelent. Úgy tűnik, a hogy ez alatt az öt-hat emberöltő alatt ezer évet is visszacsúszott a fejlettség szintje,..." Bár a jelzett időszakból tucatnyi olyan évet tud említeni, melyben a községet valamilyen baj, pusztítás érte, kénytelen megállapítani: "Tárgyalásunk a korszakról ennyi baj tudatában is csak sommás lehet, mert kevés az adatunk ahhoz, hogy részletező képet fessünk a faluval és a lakossággal történtekről." Mindezeket figyelembe véve a szerző felteszi a kérdést: "Ilyen körülmények között egyáltalán folytonosnak mondható-e a falu története, nem kell-e teljes lakosságcserére gondolnunk?" A választ keresve érveket sorol a többszöri újrakezdés mellett és ellen: összességében az utóbbi felé billen a mérleg - a falu folyamatos léte mellett voksol. Olyan tényeket sorakoztat fel érvként emellett, mint a szőlőkultúra átmentése, a középkori helynevek fennmaradása vagy a közösségi kultúrát szolgáló intézmények - bírói hivatal, esküdtek, egyház - többszöri említése. Konkrétabb adatokat, neveket azonban ő is alig tud mondani. Mivel Nyúlon az egyházi anyakönyveket - amint arra már utaltunk - csak a XVIII. században kezdték vezetni, alig ismerhetünk néhányat a falu XVII. századi lakói közül név 12 szerint az eddig felhasznait forrásokból. Ugyanígy nem tudunk meg semmit - amint láthattuk - életkörülményeikről, kapcsolatrendszerükről sem. E hiányt szeretnénk valamelyest enyhíteni jelen munkánkkal, melyben a győri Megyei Levéltárban őrzött XVII. 13 századi végrendeletek nyúli vonatkozású adalékait kíséreljük meg összefoglalni. Dolgozatunk két nagyobb egységből áll. Az első fejezetben azt a négy végrendeletet kíséreljük meg bemutatni, mely a község történetének ezen alig ismert korszakában kelt Káptalan-Nyúlon. Míg a második részben győri keltezésű forrásaink nyúli vonatkozású adatait foglaljuk össze. 248